A tesómnak van igaza vagy nekem?

És ha nem elég?

Nekem is volt okosabb és butább, könnyebben és nehezebben nevelhető macskám is. Volt, amelyik megtanult bizonyos szavakat és hangsúlyból is mindig értette, mit akarok. De olyan is, ami bármilyen verbális jelzésre kb egy "elmész ám te a ****" hozzáállással reagált, és csakis abból értett ha rosszat csinált, ha rávert az ember az orrára. Nem nagyot, nyilván, nem az volt a cél hogy ártsunk neki. Csak akkorát, hogy felfogja, hogy az nem jó, amit tett. Tanult is belőle. De semmi másból nem.

Bocs, de a leírásból ítélve a testvérednek van igaza. Az állatot nevelni is kell. Természetesen a bizalmát is meg kell szerezni, de nem szabad hagyni, hogy azonnal harapással reagáljon.

A mi macskánk először nyávogással reagál, ha nem akar simit. Nagyon fel kell idegesíteni ahhoz, hogy harapjon, akit megharap, az tényleg megérdemli.

De ebben benne van az is, hogy minden indokolatlan harapása, szemétkedése után jött retorzió. Néhány nagyon pici, nagyon óvatos pofon/koki után rájött, hogy a tetteinek következményei vannak.

De, mint írtam, közben szelídíteni is kell a macskát, és ez egy külön műfaj.

Valószínűleg nagyon le leszek pontozva, de a 15 éves macskának eddig jó élete volt, megvan a bizalom, viszont az tény, hogy néha nevelni kell(ett).