Mit csináljunk a testvéremmel? (többi lent)
Már jó ideje megy a dolog, megpróbálom röviden és tömören leírni a szituációt.
A testvérem aki 24 éves gyakorlatilag életképtelen, a tanulást is félbe hagyta, dolgozni se akar, barátai sincsenek, nem érdekli az egész élet, csak bent ül a szobájában és ennyi.
A szüleim már évek óta próbálnak valamit kezdeni vele, de ha pszichológushoz mint magán személy nem akar menni, akkor nem tehetnek semmit, azok a kis beszélgetések amiket a testvéremmel folytatnak semmit se segítenek (nem látok fejlődést az utóbbi 4-5 év óta), ha én kérdezem hogy mit akar csinálni akkor kb nem is válaszol, látszik rajta, hogy élni is alig van kedve, mintha feladta volna az egészet.
Antidepresszánst csak orvos írhat fel, de nem hajlandó ő elmenni (csak úgy másnak nem írhatja fel) , már régóta elhanyagolja a külsőjét is, fodrászhoz nyilván nem jár, ruhákat szerintem már 6 éve nem vett, tiszta fehér a bőre stb stb..
A szüleim már nagyon kétségbe vannak esve, stresszes itthon mindenki, rám is hatalmas nyomás terhelődik ezáltal, persze tényleg az a cél hogy őt kirántsuk a gödörből, szóval ezek mellékesek.
Még rengeteg dolgot tudnék írni a helyzetről, de privátban szívesebben írnék róla, persze ha bárkinek is van ideje ezzel foglalkozni, mivel úgy vélem, hogy más emberek szemszöge talán tisztább már mint a családunkban lévő embereké.
Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Jól mondják a többiek, pszichiáter kell.
De nem ártana egy vérvétel sem. Lehet hogy van valami betegség is a háttérben, amitől nagyon erőtlen. Évente 1 nagy labor egyébkent is jár.
Meg érdemes véfiggondolno hogy mit eszik, nincs-e hiánya valamiből (pl ha vegetárián7s, vagy ha nem eszik zöldséget etb stb)
válasza: válasza:Közölni kell vele, hogy ekkor és ekkor mentek a pszichiáterhez.
Ha ellenkezne sarokba kell szorítani, hogy vagy ez vagy költözik.
Bele fog menni, mert nem fog merni lelépni
válasza:A mi családunkban is van ilyen ember, és az utóbbi évtizedekben egyre több ilyet látok. Szerintem nem akarnak felnőni, a szülők pénzén elvegetálnak évtizedekig, szomorú fejet vágva. Az önálló, felnőtt élet annyi stresszel, felelősségel jár, amitől elrettennek, és inkább ülnek otthon, nézik a falat, de azért esznek-isznak, melegednek otthon, mert annyira mégsem "depressziósak", hogy belehaljanak. Korábbi generációknál azért volt ez ritkább, mert egyszerűen nem volt annyi pénz a családoknál, hogy felnőtt embereket tartsanak el az idősödő szülők, egyszerűen el kellett menni dolgozni. Most meg 18 évesen az ágyukra hanyatlanak, hogy ők képtelenek bármire is.
Nálunk unokatesóm csinálta ezt majdnem 10 évig, a család ott is kivolt, hogy mi lehet a baj. Aztán apja meghalt, anyja már nyugdíjas és egyszerűen alig maradt ennivalóra, annyira kevés pénzük volt. Aztán ennek hatására valahogy csak kitalált az ajtón és elment dolgozni, és lám, azóta fel bír kelni reggel, meg új ruhát is vesz és több kapcsolata van az emberekkel. Csak ennek sokkal korábban kellett volna megtörténnie, ha a szülők határozottabbak lettek volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!