Hogyan szerettétek meg a kisetesótokat? Jött magától ahogy megszületett vagy később alakult ki?

Természetesen ez változhat.

Teljesen máshogy fogsz hozzá álni amikor neki is kialakul a személyisége.

Biztos vagyok benne,hogy te leszel majd a példaképe! ;)

Aranyos vagy🙂szerintem ki fog alakulni a szeretet. Eleg nagy a korkulonbseg is, ez is benne van szerintem. Te egyre kevesebbet leszel otthon, ő még kisbaba szóval nem ugyanaz mint amikor par ev van a tesók közt. Mas lesz a kapcsolat minosege.

A masik dolog hogy ne lrgyen elvarasod es senkinek sem, arrol hogy pontosan mit kellene erezned. Gondolok erre az eletem is feladnam erte meg hasonlokra.Ne akard beskatulyazni. Az sosem jo. Nem lesz gond ne aggodj.

Sose szerettem meg. Nem én akartam, sőt. Főleg azután utáltam meg hogy anyámék rendszeresen az én nyakamba akarták varrni hogy ők mászkálhassanak, és hisztiztek amiért nem vállaltam, és mondtam hogy nem nekem szülték.

Nekem olyan az a kölyök mint egy púp a hátamra.

Mi 5en vagyunk testvérek. Ők csak féltestvéreim.

5éves voltam, amikor született a hugom. Az első pillanattól utáltam. Sosem játszottunk együtt, semmi közös nem volt. Ez így van a mai napig. 5 éve nem hallottam felőle.

10 voltam, mikor jött az öcsém. Vele olyan semleges volt mindigis a viszony. Iszonyú nagy szerintem már ez a korkülönbség is, mindig más érdekelt minket. Nekem ő mindigis egy kisbaba/gyerek volt. Most, hogy felnőtt, most kb 2 éve van az, hogy jóba vagyunk nagyon.

15 voltam, mikor a kisebbik hugom jött. Mikor megtudtam, hogy anya terhes, nem beszéltem vele szó szerint 4 hétig. Utáltam érte nem kicsit. Így is sokan voltunk, nem ertettem minek még1. Nekem a hugom már nem ming tesó, hanem mint mostohagyerek volt mindig is. Iszonyúsokat lett rámbízva.

Na és ez akkor tetőzött, mikor 18évesen megszületett a kisebbik öcsém. Vele meg aztán főleg ki voltam akadva. Lassan nekem kellett volna szülni, nem anyámnak.

A 2 kicsivel a mai napig olyan a viszony, mintha anyjuk helyett anyjuk lennék. Eleinte utáltam őket, mert az én vállamat nyomta a felügyeletük. De szép lassan, ahogy önállósodtak, úgy lett szorosabb a viszony.

Most 29 vagyok

A 24éves hugom kb már nem ismerem

A 19éves öcsém egész jó tesó lett

A 14 és a 11 éves picik meg mar nem olyan picik, de nem is testvérként nézünk egymásra. Velük is nagyon jó a kapcsolatom, csak olyan másmilyen.

"Nincs bennem az az “életemet is feladnám érte”, “csak neki legyen jó” és hasonló érzéskombináció."

Nyilván nincs, nem az anyja vagy, hanem a testvére.