A bátyám szerintem drogozik, mit tegyek?

Az bizony drog volt. Azt szokták "fűszernek" nevezni. Meg még van pár ilyen eufemizmus rá.

Mit csinálj vele? Hát, félretéve a romantikus-szentimentális elképzeléseket, meg a lózungokat, hogy "a szeretet mindent legyőz" (akkor a normandiai partraszállás felesleges volt?) nézzük a reális lehetőségeket.

17 éves lány vagy. Nincs semmilyen hatalmad, tárgyalási alapod, semmid, hogy a bátyád viselkedését szabályozd. Hazudik neked, és nem érdekli, hogyan hat rád, vagy bárki másra, hogy drogozik.

Ezért hiába kéred szép szóval, nem fog rád hallgatni. Lehet, hogy meghallgat, de nem fogja érdekelni. Lehet, hogy ígérgetni fog, de a drog fincsibb a becsületnél.

Ne is próbálkozz azzal, hogy könyörögsz, sírsz. Hatástalan lesz. Csak magadat cukkolod fel vele.

A helyes megoldás az, ha azonnal és egyértelműen megszakítod vele a kapcsolatot. Nem beszélsz hozzá, kerülöd, levegőnek nézed. Akármennyire nehéz is. Gondolom, együtt lakik veled, szóval ezért sem lesz könnyű. De úgy kell tenned, mintha egy vadidegen lenne, aki most éppen ott van, de majd elmegy, és nem fontos, kicsoda.

Célszerű, hogy a család többi tagja is kezdje el így kezelni. Senki se beszéljen hozzá. A szüleid ne tartsanak neki "hegyibeszédet", ne prédikáljanak, ne siránkozzanak és tördeljék a kezüket. Csak tegyenek úgy, mintha ott sem lenne. Ha kifekszik az udvar közepén, lépjenek át rajta. Esetleg húzzák arrébb, ha útban van. De ne foglalkozzanak vele.

Mire lesz ez jó? Arra, hogy egyedül, elszigetelve érezze magát. Néhány nap alatt rohadt szarul fogja érezni magát. Meg fogja érteni, hogy elveszíti az otthonát, a családját. Ha még nem kattant rá annyira a cuccra, hogy fontosabb legyen neki bárminél, akkor ettől meg fog rémülni, és visszafordul az úton.

De ehhez kitartónak és szó szerint kegyetlennek kell lenned neked is és mindenkinek a családból. Nem a bátyádat büntetitek: a kábítószerrel küzdötök meg. Az pedig egy démon, és őt nem kötik szabályok. Amíg ő van a bátyád mellett, addig ő nem a bátyád.