Miért rossz a kapcsolatod a tesóddal /tesóiddal ? (ha rossz egyáltalán)

Alapvetően nagyon más a jellemünk, de a szülők sem segítették a jobb kapcsolat kialakulását, sőt...

A bátyánk volt anyám kedvence, akinek mindig mindent lehetett, aki mindig körül volt rajongva és akinek mindent elnézett. Nos, tesómnak alapból agresszív a természete, de ez csak rátett egy lapáttal, olyan igazi tahó, öntelt bunkó lett időnkénti idegrohamokkal. Iszonyat flegma, amúgy a tágabb család nem is volt oda érte ezek miatt...

A lánytestvéremmel közös szobában voltunk, az meg kompletten tönkrevágta a kapcsolatunkat, mert elég eltérő a természetünk, így az egész gyerekkorunk veszekedéssel telt, amit a szülők mindig ránk hagytak, sosem tettek igazságot. Na meg semmi privát szféra nem jutott, amit én borzasztóan éltem még, mert se barátnők, se pár nem jöhetett át soha (a tesómnak mondjuk sose voltak barátnői, szóval inkább engem zavart ez... )

Ma már egyáltalán nem beszélek a családdal, de a tesóimmal már akkor sem beszéltem évek óta, mikor mással igen. Egy köszönésben kimerült a dolog, megjegyzem, náluk is...

Igazából néha beszélünk, meg találkozunk néha de alapvetően csak akkor ha van valami mondanivalónk a másiknak, vagy ünnep van. Teljesen különbözőek vagyunk. Szó szerint semmibe sem hasonlítunk, max külsőleg.

Általában össze is szólakozunk minden egyes találkozásnál, vagy valami beszólás lesz a másiknak. Sosem voltunk olyan igazi testvérek. Néha volt 1-1 pár hónapos időszak, amikor mintha közelebb kerültünk volna. A szülők is hibásak, sosem voltunk úgy nevelve, hogy igazán szeressük egymást, vagy ezt kimutassuk.

Fáj, de ez van.