Ez mennyire várható el a testvéremtől? Bunkó vagy csak fiatal?

Mikor ennyi idős voltam, nem tudtam, hogy létezik olyan, hogy szociális fóbia. Rólam azt mondták, morcos kislány voltam. Pedig csak nem akartam hülyeséget mondani. Manapság már jobb a helyzet, de így is előfordul, hogy hirtelen jut eszembe, hogy megkérdezték, hogy vagyok, vissza kéne kérdezni.

Ha most megkérnél, hogy itthon nyugiban üljek le és írjak egy párbeszédet két ember közt, totál udvarias lenne. De élőben jön az izgulás, a gyomorszorulás, és csak arra tudok figyelni, hogy a másik szemébe nézzek, de ne mint egy őrült, meg hogy ne remegjen a hangom.

Tehát szerinted így kellene hoyg történjen egy beszelgetes:

Anyad: Szia Zsuzsi! Hoyg vagy?

Te: Köszi már jobban.

Hugod: Hogy vagy Zsuzsi?

Neked vannak túl nagy elvárásaid!

- Nem 24..hanem 14 éves még kicsilány

- Ha 24 lesz sem körülötted fog forogni a világa DE elvárható hogy megejtsen egy jobbulást tesóó- mondatot

- Ettől nem utál. Kamasz. Ha tudnád én mekkora bunkó voltam 14 évesen :D átértékelnéd.

Szerintem pont itt az ideje, hogy megtanulja azt, amit a szülei nem tanítottak meg neki.

Gyógyulás után kicsikét elzárnám a pénzcsapot.

Ezek után megbeszélném vele, hogy mi az ami rosszul esett, és mi az, amit elvártam volna tőle ebben a helyzetben.

Jó, addig érthető, hogy a közös csetben olvassa, értesül róla, hogy hogy vagy, tehát ezt nem kell külön megkérdeznie. De egy emojit csak bír nyomni neked, az talán nem annyira megerőltető.

Tanítsd meg, hogy kell viselkedni.

Ja, értem, a kérdező körül forog a világ szerinte, mert jól esett volna neki, ha a testvére is gratulál az eljegyzéséhez, és mikor betegen fekszik kibök egy jobbulást. Mekkora egoista, tényleg! :D

Bezzeg a huginak a seggét viszik a plázába és vásárolnak neki, meg zsebpénzt adnak neki, aztán alapvető normák a nehezére esnek, de nem, vele semmi baj nincs az ég világon. Meséljetek még!