Hogy oldjam meg, hogy 20éves létemre ne legyek egy szobában a 22 éves nővéremmel?

Milyen választ vársz?

Az albérlet esetedben pont ezt a magán szférát biztosítaná, azt kell megfizetned ha szerinted ez kidobott pénz akkor annyira mégsem zavar a helyzet.

Önerő még jó pár év és addig is laknod kell valahol, vagy marad a rád eső másfél*másfél méter vagy fizetsz azért, hogy legyen magánszférád.

Az élet így működik semmi sincs ingyen.

Egyik fiú haverom is így volt, aztán leköltözött a pincébe. Elég menő pincéjük volt, egy kicsit újítottak rajta, és tök pofás lett.

Masik ötletem (tudom hülye ötlet), egyszer két évig egy szobában kellett laknom szüleimmel, én akkor azt csináltam, hogy felállítottam a sátrat a szoba egyik sarkában, és az volt az én ágyam, a privát szférám. Nem tudom van-e nappalitok, esetleg oda is felállíthatod. Tudom hülyeség, de jobb ötletem tényleg nincs. Én se mennék albérletbe.

Pasizz be, és költözz hozzá. Bár akkor meg ôt kell elviselned.

Amúgy nekem lányként a másfél évvel fiatalabb öcsémmel volt közös szobám, míg egyetemre nem mentem. Onnantól kolesz szobatársakkal. Aztán munkásszálló szobatárssal. 27 éves voltam, mikor életemben elôször saját szobám lett albérletben. 3 évre rá összeköltöztem a barátommal, késôbbi férjemmel. Azóta van két gyerekünk is, családi házban, és “saját szobám” azóta sincs. A közös hálószoba van, meg a többi közös helyiség, meg ugye a gyerekeknek egy szoba. Úgyhogy a “saját szoba”, meg “privát szféra” ahová bármikor elvonulhatsz, elég nagy luxus, ami életed nagy részében nem is lesz, ha családalapítás szerepel a terveid között.

Albérlet és szingliség az egyetlen megoldás.