A Covid miatt muszáj otthon lennem; a testvéremmel képtelenség együtt élni, mit tegyek?
25 éves nő vagyok. Most a Covid miatt kénytelen vagyok otthon maradni.
A testvérem 36 éves, mentálisan beteg, néha erőszakos(nem velünk, de volt, hogy szétverte az ajtót, káromkodik egyfolytában).
Nos, dolgozik minden nap, 5-6 között kel. A szobája az enyémmel szemben, és minden nap trappol a lépcsőn, rohan, nyitva az ajtaja kora reggel, csörömpöl. Folyton nyögdös, ha iszik, eszik, nyammog, cuppog, de ne úgy képzeljétek el, hogy finoman, hanem jó hangosan.
Szóltam neki, hogy halkabban mert aludnék, és ott nyafogott.
Apukám minden nap veszi neki a nyalánkságot, a tenyerén hordozza. Én mosogatok utána. A kertbe mezítláb megy ki, aztán úgy jön be a házba, megy fel a szobájába. A szobájából testszag árad, hiába fürdik, és ugye a folyosóra meg az én szobámra szellőzteti az egészet. Van, hogy a wc-t nem húzza le, és pisi szag van a házban.
Régen folyton lesett engem, ajtóból, stb. de erről leszokott. Idegenekkel nem beszél, és mondta a munkahelyének is, hogy amíg lehet otthonról akar dolgozni.
Régen nem volt ilyen, de történhetett valami, és totál bolond lett. Dokiról, semmiről nem akar hallani.
Én viszont már minden egyes nap bőgök. Nem bírom tovább. Elmenni nem tudok, és dolgozni sem, mert Apám veszélyeztetett, szóval nem akarom haza hozni a vírust. Jelenleg mesterszakos vagyok, és amint találok valami online melót, azt fogom csinálni (keresek, csak most nehéz ebben a helyzetben, online tudok tanítani, de abból nem sok lóvé jön össze).
Szóval úgy érzem börtönben vagyok és nincs kiút. Semmi. Minden nap úgy kelek fel, hogy amint hallom a testvéremet, elfog a bőgés, és már délelőtt sírok. Hogy bírjam ki, amíg vége ennek az egésznek? Járok pszichológushoz is. Tényleg minden nap bőgök. Úgy érzem, nem bírom, megbolondulok. Apám úgy van vele, hogy elfogadta, hogy a gyereke mentális beteg és bár 66 éves, mindent megtesz amit a tesóm kér. MINDENT. Apával erről nem lehet beszélni, szóval ez kilőve.
Felnőtt ember. Csinál, amit akar. Vagy amit tud. Ha nem tetszik neki a fogyatékos testvér, mehet munkás- vagy hajléktalanszállásra is akár.
Vagy a _dolgozó!!! pénzt kereső!!!_ fogyatékos testvért kellene kidobni azért, mert egy 25 éves felnőtt (nem dolgozó, ámde otthon héderelő) nőt zavar, mikor reggeli étkezés közben cuppog?
*nem héderel
Bocs, a tetves teló átírta
Hajléktalan szállás? Hm, az biztos sokkal jobb. Komolyan, ezek olyan bölcs tanácsok.
Amúgy kérdező, kelj fel időben, este az alvásra van!
Én tényleg nem értem a rosszindulatú válaszokat.
Mint írtam, ahhoz, hogy elköltözzek, pénz kell. Ahhoz, hogy pénzem legyen, munka kell, ami jelen helyzetben nem olyan egyszerű, főleg, hogy online munka kell különben Apám nem örülne, teljesen jogosan, mert nem szeretné elkapni a vírust. Akármennyire vigyázok, benne van a pakliban.
Tényleg fogyatékos, nem aszociális, de nem értem, miért ezen kell vitatkoznom. Semmit nem ad bele az itthoni dolgokba, sőt, amit adott Apámnak, azt mondta, hogy kölcsönbe adta, kéri majd vissza.
Már kiskorában is voltak vele gondok, csak akkor még nem figyeltek rá annyira, de a dühkitörései már egész kicsiként jelentkeztek, és nem szép formában, de ebbe most nem akarok bele menni.
Hogy milyen tanácsokat vártam a füldugón kívül? Őszintén, már jómagam sem tudom, csak jól esett kiírni magamból, főleg, hogy nagyon durván felgyülemlett bennem az évek során.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!