Szerintetek ez normális? Mit lehetne vele tenni, hogy lehetne rá hatni?

Próbálom nem túl hosszan megfogalmazni. Középosztálybeli családban élünk, nem vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan, amire csak szükségünk lehet.

Van egy tesóm, idén töltötte a 18-at, végzős a gimnáziumban. A párja gazdag családból származik, ez miatt teljesen el van szállva, nem érti meg, hogy édesanyám nem tudja neki azokat megadni, amit a párja megkap egy szóra. Alig van itthon, heti 1-2 nap alszik csak itt, a többi napot a párjánál tölti. Ha hazajön is csak az ordítás megy, miért nincs ez, anya adjon azt. Most például kitalálta, hogy neki kell a jogosítvány, anya pedig fizesse ki, majd ha megvan, vegyen neki autót is. (Se én, se a másik tesóm nem kapott, a jogsit és az autót is magunknak vettük sok munka árán). El is kezdte a jogosítványt, de mikor mondtam neki, hogy el kellene menni dolgozni és lenne pénze akkor egyből jött azzal a szöveggel, hogy jelenleg ő tanul, neki ez a dolga és egyébként sem megy dolgozni. (Tovább akar tanulni, pszichológia szakon) Ilyenkor persze Én vagyok a rossz anyukám szemébe, mert ne beszéljek így, alig van itthon, ezért nem jön biztos haza. (Közbe állandóan anyát szidja a háta mögött, hogy mennyi mindent nem tud neki megteremteni egy szóra).

Szerintetek mit lehetne vele tenni?

Szerencsére Én átmenetileg vagyok itthon, nemsokára elköltözött véglegesen, viszont amíg albiba voltam is napi szinten telefonáltak mind a ketten, hogy a másik mekkora szar és tegyek köztük igazságot. (Nyilván ha az egyiknek adok igazat, a másik megsértődik)

Mindig ilyen lesz a tesóm? Mikor tér már végre észhez??