Felnőttként mennyire szereted a testvére(i)det? Kiskorodban szeretted?

Két testvérem van az egyik 10 a másik 6 évvel idősebb, mikor gyerek voltam az idősebbre mindig felnéztem és szerettem vele játszani míg a másik testvérrel nagyon sokat harcoltunk (verekedés stb) bár ő harcolt idősebb tesóval is de miután kb 9 évesen megvertem lenyugodott

most már elvagyunk jól mindhárman

Én vagyok a legidősebb.

Négyből három tesómat alig ismerem, mert még kisgyerekek voltak amikor én már elköltöztem otthonról. A maradék egy és köztem még mundig van jópár év, gyerekként megvoltunk, mára semleges a viszony.

Gyerekkorban meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben (ő volt a fiatalabb, hat évvel). Fárasztó volt, idegesítő, árulkodós, szülők csak őt védték mindig, bőven tettek róla, hogy utáljam őt.

Most, felnőtt korban pedig olyan semmilyen a kapcsolatunk. Úgy mondanám, hogy nekem mindegy, hogy ő van vagy nincs (és fordítva is így van szerintem).

Sose szerettük egymást mert nincs miért. Féltestvérek vagyunk nagyon más háttérrel.

Utálni se utáljuk, mert arra sincs okunk.

Nálunk tesónként változó.

5en vagyunk tesók, 2öcsém, 2 hugom van.

A nagyobbik hugomat születése pillanatától utálom. Szó szerint. Ennek 23éve. Lassan 4éve nem láttam, nem is hiányzik.

A nagyobbik öcsémmel 10év van köztünk. Vele semleges a viszonyom. Szerintem a nagy különbség miatt. Ha találkozunk elbeszélgetünk, birjuk egymást, de különösen sosem keressük a másikat.

A 2 kisebb tesóm meg 15-17évvel fiatalabbak nálam. Velük napi szinten beszélgetek, de inkább "anyáskodok" felettük, mint tesómként kezelem őket. Most 10-12 évesek.

28L