Élettelen gyereket hogyan rávenni egy kis önállóságra?

Szimplán ne foglalkozz vele, ne szolgáld ki, ne törd magad helyette, ne oldd meg helyette stb., csak szimplán hagyd rá. Ugyanakkor ne is oktasd ki, ne szidd le, ne cseszd le miatta.

Én ugyanilyen voltam, mert a szüleim hasonlóképpen elkényeztettek és ahhoz voltam hozzászokva, hogy a szüleim mindig mindent megcsináltak nekem, mindent megadtak nekem, mindent megoldottak helyettem stb. Nekem nem kellett otthon semmilyen házimunkát végeznem, nem kellett semmiben sem segítenem otthon, nem bíztak rám semmilyen feladatot sem. Engem nagyon féltettek is mindentől, nem nagyon engedtek el egyedül sem sehová, nem küldtek egyedül semmiért stb. Ellenben a testvéremet nem így nevelték és tőle is, illetve a család minden tagjától csak azt hallgattam, hogy én egy mekkora semmirekellő, tehetetlen, életképtelen, lusta, ostoba, béna és ócska sz*rdarab vagyok. Úgyhogy emiatt nem is volt semmi önbizalmam, nem is mertem kiállni magamért, megvalósítani a saját ötleteimet stb., szóval úgymond hagytam, hogy akkor úgy kezeljenek mint egy 2 évest, mert féltem, hogy majd ha elrontok valamit, vagy valami nem sikerül stb. akkor még nagyobb lecseszést kapok vagy tényleg bebizonyosodik, hogy semmire nem is vagyok képest. Aztán akkor változott meg a dolog, amikor egyetemista lettem és elköltöztem a koliba, mert ott már egyedül voltam és azt csinálhattam, amit akartam. Szóval ott mindent megtanultam, takarítottam, főztem, bevásároltam magamnak stb., nyilván mert nem volt ki megcsinálja helyettem és én is élveztem, tetszett. Viszont otthon még mindig nem csinálok semmit, mert az egész család a testvéremet is beleértve ugyanazt nyomatja, hogy én semmihez nem értek, semmit nem tudok megcsinálni, "anyád jár takarítani a kollégiumba is" stb., amitől az életkedvem is elmegy.

Fiú vagy? Bár mindegy is.

Áthívod pár pasi haverod. Nyitott szobaajtónál megbeszélitek jó hangosan, hogy olyan csajt szeretnének, aki finoman csinálja a krumplifőzelékez/titamisut/piskótát... most szakított az egyik a csajával, mert egy pohár vizet nem tudott egyedül tölteni magának.., tök cuki a húgod, de egy ilyen életképtelen libával sose járnának ... stb

Nem értelmi fogyatékos? Rendes iskolába jár? Milyen tanulmányi eredményű? Oda eljár egyedül? Hát ott is meg kell tennie bizonyos dolgokat, mondjuk elővenni a cuccát, idemenni-odamenni, elintézni valamit a titkárságon. Szerintem a sokkterápia túl kegyetlen, képzeld magad az ő helyébe: olyanokat kell csinálni, amit még sose csinált, és fél, hogy nem sikerül. Ne csak annyiból álljon a tanítás, hogy megmutatod neki, oszt csináld magad, hanem megmutatod, és úgy csinálja meg ő is, hogy te még ott vagy. Például a fridzsiderben megmutatod neki, hol a tejföl, az orra előtt, hogy jól lássa, kiveszed, majd ugyanoda visszateszed, hogy Na most te. Ugyanígy a szekrényben lévő könyvvel. Megmutatod neki, hol van, és megvárod, amíg saját maga kiszedi. A kenyérnek megkened a felét, majd a kezébe nyomod, hogy most fejezze be ő, úgy, hogy te közben figyeled. Neki is öröm lesz megtanulni valamit, rájönni, hogy képes rá. Az evőeszközzel ne foglalkozz, nem a te dolgod megnevelni. Takarításban ne csinálj meg többet, mint a rád jutó rész. Ha hajlandó a kezébe venni a porrongyot, és az orrod előtt letörölgetni, jó (a porszívóig nem merészkedek el a gondolataimban), ha meg nem, akkor hagyd, nem a te dolgod.

Játszani vele? Egy 15 évessel? Mit játszotok?

Ha a testvéred nem képes megtanulni a mikró használatát, egye hidegen a főtt ételt! Ha éhes lesz, megtanulja. Ha unatkozik, vegyen elő egy könyvet és olvasson.

Neked pedig füldugó a nyávogás ellen, zárható ajtó a szobádon!

A szüleid felelőssége az elkényeztetés, oldják meg ők a problémát!