Mit tegyek, ha a testvérem és a sógornőm lenéznek és jó formán h*lyének néznek?
Egyértelműen éreztetik velem, hogy nem vagyok nekik jó, h*lyének tartanak. Azt tudni kell, hogy a testvérem extrovertált, én meg introveltált. Nem járok akkora társaságokba, de ha akad beszélgető társ, nem utasítom el, szívesen beszélgetek. Nem érzem úgy, hogy bármit is ártottam volna nekik. Sokszor megkérdeztem a sógornőm, hogy van, mi újság vele, ezzel is beszélgetést kezdeményeztem nála, de a "jól" szó után nem igazán jutottunk tovább. Meg sokszor bámul rám a sógornő, de nem úgy mint amikor ránézek valakire, hanem hosszan furán néz mintha valami nagy dolog lenne rajtam. Meg ma a testvérem tett egy fura lenéző megjegyzést is az egyik szófordulatomra (ott volt a sógornő is), de nem is nekik mondtam hanem mással beszélgettem. Ha így viselkednek, nem tudok nyitni feléjük...
Hogyan kezeljem ezt? Tehetek valamit vagy maradjak a szemükben a "h*lye testvér és sógornő" és "emeljek falat" magunk közé? N
Kérdezd meg tőlük hogy mi a különbség az introvertált és extrovertált személyiségtípus között.
Ha nem tudják, akkor butábbak nálad és nem hülyének néznek téged hanem zavarban vannak a butaságuk miatt.
Mi az, hogy furán nézeget?
Jobb nő vagy?
Szia, szerintem engedd el ezt a problémát. Azt hidd el, hogy az igazán intelligens és magabiztos embernek nem kell másokat hülyének nézni ahhoz, hogy jól érezze magát, meg okosnak. A kevésbé magabiztos ember érzi fontosnak, hogy degradáló megjegyzéseket tegyen, mert ez által is azt szeretné magában erősíteni, hogy ő viszont húde okos. Ha valaki hosszan, furán néz (nekem is van ilyen a környezetemben) nyíltan rákérdezek, hogy: van valami baj, olyan furán nézel? Ezzel kizökkented, egyrészt mert semmi rosszat nem mondtál, mégis fel mertél tenni egy olyan kérdést, amit általában az emberek többsége nem szegez neki a másiknak.
Ha nagyon tűlzásba viszik a nyílt vagy rejtett okoskodást, a leszólásodat, akkor biztos tennék egy olyan nyugodt megjegyzést: "nézd, ha neked ez kell hozzá, hogy okosnak érezd magad, nyíltan beismerem, hogy hülye vagyok. Ha ennyi kell ahhoz, hogy kicsi önbizalmad legyen, persze, hogy megteszek ennyit a testvéremért."
Na, ekkor fog csak igazán furán lesni, védekezni, hogy á, dehogy, és hidd el, leszáll rólad. Ha kell, ismételd. Vigyázz, ne használj ennél durvább szavakat, és se gúny, se harag ne legyen a mondanivalódban, mert akkor megint ő lesz fölényben, bele tud kötni, ki tud gúnyolni. A buta ember az egyszerű, indulatmentes kommunikációval viszont nem tud mit kezdeni.
A hatossal nem értek egyet: sajnos az ignorálás nem mindig hoz megoldást, gyakran csak azt gondolja a másik: hogy ez milyen hülye, észre sem veszi, hogy b@sztatom. Vagy felhívás arra, hogy valaki valakit a végletekig csesztessen, hiszen nincs következmény.
Sok sikert, állj ki magadért. 40-es éveimben járó anno nagyon szerény nő voltam, aki ma már megtanulta. hogy határt kell szabni a b@sztatásoknak. Nagyon sok korábbi emlékem van beszólásokról, hülyének nézésekről, és hidd el, rossz élmény, hogy akkor nem álltam ki magamért. Nem összeveszni kell, meg saját magadnak csesztetővé válni, de meg kell mutatni az illetőnek a határt: eddig és ne tovább!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!