Lányok, nők, akiknek 5-6 évvel fiatalabb húguk van! Hogy jöttetek ki vele gyerekként, és hogy jöttök ki vele most?

Hát 7,5 fél év köztünk(én 19 vagyok ő 11).

Anyáskodó vagyok felette😅

Rám néha talán jobban is hallgat mint anyánkra(persze neki is viselkedik).

Ilyen szempontból türelmesebb vagyok vele,segitek neki haziban stb...

Testvérileg is jol kijovunk. Van h ossze vagyunk "ragadva", de van amikor durvan ossze balhezunk(most kezd kamaszodni es kikeszit🤣).

Imádom❤️

Bar amióta "karantén" van be nem áll a szája, és a leckét is ráérősen írja(ezek nagyon idegesitenek 🤣, de amugy cuki).

Kiskorunkban is anyaskodosabb voltam, najo nevezzük főnökösködésnek, mert akkor élveztem, hogy végre valakinek nagyjából parancsolgathattam. Többet is veszekedtünk.

De azóta lenyugodtunk mind a ketten. Bár néha nevetséges miken veszünk össze most.

Mi kicsiként és most felnőttként is nagyon jó tesók voltunk/vagyunk.

Mindig is összetartottunk.

Voltak kissebb viták dehát kinél nincsen?

Néha összeverekedtünk de az belefér testvéri kapcsolatba.

Nagyon szeretjük egymást,tulajdonképpen egyikünknek sincs az az igazi legjobb barátnője mert mi egymásnak vagyunk. Mindig volt aki bepróbálkozott,hogy "elválasszon"minket egymástól de minket sosem lehetett.

A párjaink is jóba vannak Hála Istennek.

Véleményem szerint a testvéri kötelék az a legerősebb.Ugyanaz a vér csordogál ereitekben. Felbecsülhetetlen! ❤

7 éves voltam, amikor megszületett.

Az első pár évben úgymond játékbabaként tekintettem rá. Segítettem az etetésben, pelenkázásban, tologatni, öltöztetni, később játszani vele.

Ő ovis lett, addigra lettem én kiskamasz. Eljátszottam vele, de megvolt az én társaságom is, és inkább velük lógtam, ahogy kamaszként is.

Amikor ő lett iskolás, majd kiskamasz, akkor hozzám fordult tanácsokért, együtt jártunk vásárolgatni, segítettem az iskolai feladataiban.

Emlékszem, amikor összejöttem a férjemmel, majd odaköltöztem hozzá, mennyire megijedt, azt hitte, hogy ő már soha többé nem láthat és nem is megyek haza. (akkor volt ő 12)

De jó testvéri kapcsolatban voltunk/vagyunk. Soha nem bántottam, féltékeny nem voltam rá (persze a homokszórás a hajába, meg ilyen apróságok voltak azért, és viszont is, de úgy gondolom, ennyi belefér).

Mindig ott voltam neki, számíthatott rám, én is rá, összetartottunk, és ez a mai napig így is van.

Továbbra is jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást, imádja a gyerekeim, jóban van az én baráti társaságommal is, és szervezünk közös programokat.

Én 31 leszek, ő 24.