Hogy segítsek a testvéremnek? Hosszú kérdés

Aki szeret olvasni annak itt a nagy lehetőség, és köszönöm ha valaki tud segíteni :)

Nehéz családban nőttem fel... Mikor megszülettem akkor az apánk elhagyott minket és a bátyámat, anyukám pedig 7 éves koromban meghalt. Nagyon nehéz volt feldolgoznom, ketten maradtunk a testvéremmel. ő 18 éves volt, így ő lett úgymond a gyámom. Dolgozni kényszerült, hogy eltartson és mindent megtett annak érdekében hogy nekem a legjobb legyen, amiért hálás vagyok neki nagyon.

Minden este adott nekem 2 puszit, és imádkoztunk együtt. Iskolába is ő vitt, nekem pedig hamar megkellett tanulnom ellátni magam. Mindig mikor hazajött a munkábol akkor megölelt, megkérdezte hogy hogy telt a napom, milyen volt a suli stb. Nagyon hosszú ideig így ment ez, és én arra jöttem rá hogy jobb embert/testvért nem is kívánhatnék. Nagyon szeretem őt. Anyukám halála után teljesen magába zárkózott, de velem mindig foglalkozott.

Aztán én is egyre nagyobb lettem, és igyekeztem neki visszaadni amit ő tett értem. Így iskola után főztem neki, hogy ne neki kelljen, begyújtottam és mindig mondta hogy milyen büszke rám :(

Most 14 éves vagyok, lassan a középiskola is megkezdôdik, és ő nagyon aggódik. Én is aggódom érte, nagyon. Sokszor úgy beszél mint aki megakar halni vagy nem is tudom, meg is kérdezte hogy hiányozna e nekem ha ő meghalna meg ilyenek... Ekkor mondtam hogy ő a családom, mert senkim sincs rajta kívül.

Azonban multkor nagyon megijedtem tőle. Az történt, hogy hazajött a munkából, jó kedvűnek látszott. Megebédelt, leültünk egy kicsit beszélgetni, mikor hívták telefonon, és teljesen eldurrant az agya. Szétverte a falat, az asztalt dobálta, én pedig csak ott álltam és kérdezgettem hogy mi a baj erre annyit mondott hogy semmi, majd mikor megnyugodott akkor odajött bocsánatot kérni. Aztán elmondta hogy az apánk hívta hogy nemsokára itt lesz... Mikor megjött én teljesen lesokkoltam, hisz most láttam csak először. Beakart jönni de a bátyám nem engedte azt mondta neki , hogy azt hittem már meghaltál , de látom még mindig élsz, mondván hogy itt hagyott minket, ne is keressen többé, egész idáig jól megvoltunk... Apámnak ez rosszul esett, a bátyám meg majdnem agyvérzést kapott... Aztán annyit mondott apám hogy szeret minket, azt elment.

Leültem hogy beszélgessünk, megkérdeztem hogy miért húzta fel ennyire magát. Azt mondta hogy sok mindent nem tudok... Amikor a bátyám kicsi volt akkor rendszeresen verte őt is és anyánkat is.

Ezen teljesen meglepődtem, majd mondta bátyám hogy engem is pofozott sokszor, erre azt mondta hogy ilyen jó ember a mi apánk...

Látszik hogy gyűlöli az apánkat, és megértem teljesen. Azóta viszont sokszor totál ideges, amit nagyon nem jó látni. Hogy segítsek neki ?