Külföldön szeretnék dolgozni, de lehet hogy ápolnom kell majd a fogyatékos testvéremet. Így is kimenjek dolgozni?

Megértem a dilemmádat, de egy életed van és ez egy nagyon jó lehetőség számodra. Nem várhatják el, hogy lemondj róla, ha mégis, akkor pedig legyints rájuk, nem kell olyat tenned, amit nem szeretnél.

Menj ki, nem foroghat az életed örökké mások körül.

Menj ki mindenképp. Esetleg a vonaton/repülőn olvasd el az örökölt sorsok c. könyvet, lesz benne neked szóló rész (tudom mert ugyanez nekem is szól) :)

Családban van tartós beteg gyerek, autista és Marfan szindrómás, még csak 10 éves szegény lány, de már nagybátyám felesége olyat is kitalált hogy én veszem majd magamhoz, mert én vagyok mégiscsak a lány; nekik egy idősebb fiuk van, nekem egy bátyám és egy öcsém. Egyébként unokatestvérem sem tervezi átvenni a stafétát, pár éve futólag egy olyat kitaláltunk, hogy összedobjuk max egy normális intézet havi díját de ennyi amit bele akarunk tenni.

A te szüleid is maguknak vállaltak két gyereket, szeretném azt hinni, hogy terveztek hasonló esetre amikor belevágtak. A te életed a tied, nem tartozol vele sem a szüleidnek sem a testvérednek. Adj érte hálát hogy veled minden rendben és ilyen lehetőségeid vannak, és élj is velük. Sok sikert!

Menj ki ha ugy erzed ott tobb a lehetoseged.

A testvered apolasa nem a te dolgod, ezt nem varhatjak el toled. Mi lenne ha feleseged meg gyereked lenne? akkor is eleted vegeid a testveredet gondoznad? Ketlem hogy ennek sok no orulne.

Kérdező, ha úgy érzed, hogy csak ez az egyetlen dolog, amivel kiérdemelheted a szüleid szeretetét, mert alapból nem érzed azt, akkor el kell keserítselek, az önfeláldozásod sem lesz nekik elég ehhez. Gondolom minden érzelmi energiájukat a beteg testvéredre áldozták fel, a nehézségek legyőzésére álltak be, így te lehozhatod nekik a csillagokat is, mutathatod, te milyen tökéletes vagy, milyen helyes döntéseket hozol, nem fognak feléd másképp fordulni, mert ők csak a nehézségek túlélésével vannak lefoglalva, nem a pozitívumok meglátásával, amit te képviselsz.

Sok ilyen családban jellemző ez, hogy elvárják az egészséges testvér segítségét a beteg oltárán, hiszen az ember alapvetően próbál kiegyensúlyozni egy nagyon rosszat egy jóval. "A beteg testvéredet segítened kell, mert neked nincs bajod" - ez a felfogás, csak tudod ezzel párhuzamban egy olyan élet hal el, ami tudna növekedni.

Pontosaban a te életed.

Amikor a szüleid vállaltak titeket, az az ő döntéseik voltak. Ők iskoláztattak, neveltek titeket, hogy felnőttként te leválhass. Az ember segíti a családtagjait úgy, hogy emellett ő teljes életet tudjon élni akár egyedül, párjával, gyerekeivel, állataival, akárhogy, ahogy neki jól esik és ezt a szülőknek tiszteletben kell tartaniuk, mert elsősorban nem vagy az ő tulajdonuk. Megkaptad ezt az életet, hogy kihozz belőle TE azt a végén, amire a legjobban vágysz. Senki más nem képes erre. Érdekes szakmákkal foglalkozol, ebben van potenciál, de te mégis megölnéd ezt a talán sikeres életért. Miért érne kevesebbet a te életed? Küzdesz a szüleid soha el nem érhető szeretetét, elismerését, ami lehetetlen. Szegény testvéred helyzete sem fog javulni a feláldozásod miatt, te nem vagy szakképzett ember, aki tudja őt fejleszteni, igazán segíteni, ehhez szakápoló szükséges. Az egy helytelen szereotípia, amit a szüleid állítanak, ha igazán elismert helyre viszitek , nem fogja senki bántani. Ezekkel a beszédekkel is a te lelkiismeretedre akarnak hatni.

Én azt tanácsolom, hogy ha fáj is nekik, te már önálló, életre képes, virágozni tudó élet vagy, lépj előre. Idővel támogasd őket anyagilag, ameddig neked belefér (de azért ezt se vidd túlzásba, talán a szüleid következő lépése lenne, hogy aztán emiatt kihasználjanak), ez egy fokozata lenne a leválásnak, ami itt a cél.

A szüleid dolga annak a belátása, hogy itt nem az a feladat, hogy a negatívat semlegesítsék a pozitív feláldozásával, hanem hogy úgy kapjanak két pozitívat, hogy téged hagynak boldogan új életet kezdeni és a testvérednek találnak szakképzett ápolókat, akik talán javulást is tudnak elérni.

Döcögős lesz ez az út, de hidd el, ez a helyes.