Külföldön szeretnék dolgozni, de lehet hogy ápolnom kell majd a fogyatékos testvéremet. Így is kimenjek dolgozni?

Az mind szép és jó, hogy gondolsz a testvéredre és a szüleidre, de neked van saját életed is.

Ha nem bírnál úgy élni, hogy benned motoszkál a gondolat mi van a bátyussal és a szülőkkel, akkor felesleges kimenj. Csak ezen stresszelnél.

De viszont örökké te sem gondozhatod őket, muszáj valahogy talpra állítsd a bátyád.

Szerintem az az értelmes, ha kimégy és ha szükséges, fizetsz egy ápolót, aki ellátja a testvéredet.

Hacsak nem betegápoló a szakmád, akkor nem igazán sokat tudsz segíteni, viszont a saját életedet is tönkreteszed.

Tudom, hogy te vagy a fiatalabb, de a szüleidnek mi a terve, ha te esel le a lábadról? Az élet kiszámíthatatlan.

Menj ki dolgozni, ha teheted és akarod, támogasd a családot, de ne áldozd fel az életed.

A szüleid találni fognak megoldást, ha muszáj lesz. Eddig úgy gondolták, majd te oldod meg.

Nem, nem kell ápolnod az autista testvéredet. Az nem a te dolgod, hanem a szüleidé, az anyagi támogatásuk pedig a Magyar Államé.

Természetsen menj, a te életed. Épp elég sokat szenvedsz egy súlyosan genetikai defektes testvér miatt. A testvért nem kötelező ápolni, vannak intézetek, ahova el lehet helyezni. Még bűntudatodnak sem szabad lenni! Nem a te dolgod, hogy egy súlyoaan fogyatékos testvért ápolj és emiatt az egész életedet elcseszd.