Miből gondolja, hogy zavar?

AZ, hogy a testvéredet egyáltalán nem érdekli mi van veled.

Nekem is ugyan ez van a bátyámmal.

Mikor Mo-n éltem akkor sem volt túl nagy kapcsolatunk inkább a feleségével és gyerekeivel. Aztán kiköltöztem külföldre most már 13 éve, de azóta egyáltalán nem keres.

Most volt a szülinapom arra sem hívott fel vagy írt volna egy üzenetet.

Mikor Mo-n vagyok rögtön jön látogatni, és a gyerkeimnek is egy rakat dolgot adnak mindig, söt a felesége még jobb esetben közös programot is csinál, de pl hozzájuk soha sem hív meg, vagy mondja, hogy ha már a gyerekeink egyidösek akkor aludjanak ott...

A férfiak másképp gondolkoznak mint a nők.A fiúkat el lehet téríteni a saját családjuktól,a lányok az új családjuk mellett is képesek a szüleikre,testvéreikre figyelni.

A fiúk alapvetően lustábbak.

Mi volna,ha egy előre meghatározott időben rendszeresen találkoznátok a bátyáddal?

Lefixálod,hogy minden hónap akárhányadikán,nálad vagy nála esetleg étterem,színházban találkoztok?

Elképzelhető,hogy ténylegesen *zavarásnak* érzi amikor téged keresne,ha van férjed,gyereked?

Ha van külön családod,át kellene nézni hogyan tud kommunikálni a testvéred a családoddal?

Talán csak ilyen típus más dolgokban is: nehezen hoz döntéseket, túl sokat gondolkodik, mielőtt lép, nincs egészen rendben az önértékelése (mindig azt tartja fontosabbnak, amit a másik csinál, nem azt, amit ő szeretne), stb.

Nálunk is van ilyen a családban: most nem akarom felhívni, mert hátha vezet, most nem hívom fel, hátha végre lefeküdt aludni, stb. Pedig kimondottan hiányzik neki az illető, mégis ilyen.

Ez nem férfi-női dolog, én nőként is ilyen vagyok. Szeretem a barátaimat/rokonaimat, érdekel, hogy mi van velük, de nem szeretem őket "zaklatni". Ez egyszerűen személyiség kérdése. Lehet, hogy ettől nem én leszek a világ legnépszerűbb embere, de nem leszromság, meg nem nem érdekel akárki, egyszerűen ilyen vagyok.

Volt már ismerős, aki szólt érte, hogy neki ez szarul esik, aki ilyen, annál igyekszem odafigyelni, de tőlem ez idegen.

Mert mondjuk ő így érezte, és tényleg nem akart zavarni?

Lehet volt egyszer ilyen élménye, hogy valakit munkaügyben kereste és az illető szóvá tette, hogy zavarja.

A báttyád lehet introvertált is, én is szoktam ilyet érezni introvertáltként, én is introvertált vagyok, gyerekként én féltem pl. telefonálni is, pl. felvételi ügyben :D.

Hát figyelj. Én magamat ismerve, akkor szoktam ezzel nyugtatni az embereket, hogy nem akartatlak zavarni, ha egyrészt tényleg nem akartam, másrészt viszont ha csak kell egy kamu indok, mert amugy csak siman nem érdekelt annyira a másik hogy keressem, vagy lusta voltam hozzá.

Ezt már te döntöd el. Ettol persze még lehetsz fontos neki, én sose keresem anyamat mert sikerült neki elérni hogy ne kedveljem, de most beteg, és ejjelente alig alszok miatta, mert aggódom.

Én felszoktam hivni a húgom adtól függetlenül, hogy a szülőktől is érdeklődöm mi újság...Azt tudom elképzelni, h tart a vissza kérdezésektől, h hogy vagy, hogy mennek a dolgaid, stb.

Ezt tudnám elképzelni 30 férfi ként.

7 vagyok! Akkor szerintem az van amire gondoltam...Nem tud semmi jót mondani magáról és nem akarja, h szánják. Nem veled nem törődik ezzel hanem magával, ne vedd magadra!:)

Majd megoldódik ha egyenesbe áll az élete!

Addig lehet próbálni ápolni vele a kapcsolatot ennek tudatába.

Hisz jó testvére lehetsz ha zavar a hiánya.