Mit tegyek ha a húgom cigizik 15 évesen?

Szüleitek tudnak róla?

Nekik kell lépéseket tenniük az ügy érdekében.

3!

Nem a szülő tehet mindenről. Egy gyerek nem programozható kis robot. Saját akarata van és a többségnek a baráti kör nyomása nagyobb és a véleményük fontosabb, mint a szülőké. Majd rájössz, ha neked is lesz.

#3: messzemenő következtetést vontál le a saját életedből félig-meddig tévesen.

#4: a gyerek nem programozható, de a szülői figyelem sokat számít. Az a szülő, aki nem tudja, hogy a 15 éves gyereke cigizik, az a) nem foglalkozik vele b) saját maga is cigizik, amiből adódik, hogy a gyerek már 15 éves koráig azt a mintát kapta a szüleitől, hogy cigizni fsza.

Ilyen körülmények közt sokkal könnyebben rá tudja venni a baráti társaság az illetőt arra, hogy valami hasonlót tegyen, mert ha a szüleinek tetszik, akkor neki miért ne lenne jó.

Nem beszélve arról, hogy az önmarcangolás egy ilyen idős gyereknél általában a szeretethiányból fakad. Ami egy olyan dolog, hogy felelőssé tehető érte a szülő, de a gyerek is ugyanúgy hibás benne, mert inkább belemegy ebbe, hogy ártson magának, mintsem, hogy megoldást keressen a problémára, vagy megpróbálná felismerni, hogy ez probléma.

KÉRDEZŐ: bármit is teszel, ne mondd el a szüleidnek. Ha nem tudják, akkor nyilván nem véletlen, nem akarja, hogy tudjanak róla. Próbálj meg beszélgetni vele, kérdezd meg, mi a baja, mondd, hogy megbízhat benned, nem fogod elmondani anyuéknak, de beszéljetek róla. Miért csinálja? Mit lát benne? Azt érzi, hogy anyuék nem foglalkoznak eleget vele? Mi a problémája.

A lényeg, hogy TE beszélj vele erről, és ígérd meg neki, hogy nem mondod el senkinek, akitől titkolni akarja. Érd el, hogy bízzon benned, és ha igazán aggódsz érte, mutasd ki.

Szar ez a lázadó kamaszkor, de ha sikerül mélyen beszélgetnetek erről, lehet, hogy nem fog sokáig tartani.

Sajnos erre nincs általános jó válasz. Mindenképp beszélni kell vele, hogy kiderüljön, mi a baj. Az biztos, hogy ezzel a viselkedésével valamire fel akarja hívni a figyelmet. Talán nem kap elég szeretetet a környezetétől?

5!

16 éves a gyerekem, egy éve cigizik. Nem, én nem dohányzóm és a családban sem dohányzik senki. Kimondottan utalja mindenki a cigit és a füstöt. Tőlünk nem látta, hogy menő a dohányzás, csak a karos oldalát hangoztatjuk, sőt, a háziorvos is elbeszélgetett vele erről, de xarik rá. A baráti társaságában mimdenki cigizik. Ez a menő, márpedig ő a menők közé akar tartozni. Mindegy, hogy mi mit mondunk. Ennyi

A dohányosokkal többet foglalkoznak,mint a milliárdokat elnyelő gépezetekkel!

A húgod baráti társasága vette rá a dohányzásra a tinit?

Fel lehet ismerni,hogy a kezén lévő égésnyomok cigarettától származnak?

Jó lenne tudni,hogy a baráti társaságban lehetséges a kábítószer felbukkanása esetleges használata?

Honnan van a tesódnak pénze a cigit megvásárolni illetve honnan szerzi be?

Figyelni kellene a tesódat,hogy kikkel barátkozik és milyen irányban történt változás a személyiségében?

#5: annak is van oka, miért érzi azt, hogy a menők közé akar tartozni, vagy miért érzi azt, hogy a dohányzás egy ilyen befogadó rituálé. Ha csak ez számít ahhoz, hogy egy társaság befogadja, akkor azoknak maga az ember nem jelent semmit csak, hogy legyen valaki, aki a fszságaikat követi.

Én inkább erről beszélgetnék el a gyerekkel, hogy miért érzi, hogy neki azokhoz kell tartoznia, és nem érzi-e megalázónak, hogy csak akkor kell nekik, ha valamit megtesz értük.

#4-essel kell totálisan egyet értsek. Tudom nem nagy válasz, de ugyanazt írtam volna le, mint ő. A szüleidnek ne mondd el, fontos, hogy bízzon benned és beszélgess vele sokat. Bár kamasz, de meg kell próbálnod a közös hangsúlyt megtalálni.

Maradok tisztelettel: K-mester

Ezzel ti semmit. Ha vagdossa magát a kislány, szakember segítségét KELL kérni.

Rövid történet a barátok szemszögéből:

Hárman voltunk barátnők, még általános iskolában nőttünk össze. Az egyik lányon észrevettük kb ugyanazokat, amiktől te beszélsz. Mi nem cigiztünk, semmi hasonlót nem csináltunk. Beszéltünk vele, azt mondta ezek a dolgok megnyugtatják, és a lelkünket kötötte, hogy ez titok, soha nem beszélhetünk erről másnak. Akkor voltunk 7. osztályosok. Közben a magunk módján próbáltunk segíteni, eldugtuk a cigarettáját, kiloptuk az éles tárgyakat a szobájából. Értelme nem volt, mert ha elvettük az ollót, széttrancsírozta a bőrét mással, pl körzővel. 16 évesek voltunk, amikor az anyja észrevette, és eltiltotta a lányt tőlünk, mert biztos volt benne, hogy ezekre mi vettük rá. Nem meglepő módon, a probléma csak súlyosabb lett, társult egy jó kis bulimiaval, aminek köszönhetően végül hajlandó volt az anyja elvinni orvoshoz. Nem is volt választása, mivel rendszeresen elájult a gyereke az iskolában. A szemében azóta is mi vagyunk a hibásak, még 15 év elteltével is úgy néz ránk a családja, mint a véres rongyra.