Mikor alakult ki benned hogy nem szereted a testvéred, felnőtt korban változott a dolog?

Nő vagyok, a húgom hat évvel fiatalabb. Én is nagyon vártam, hogy megszülessen, imádtam a kisbaba kort, kb. egészen 4 éves koráig minden rendben volt. Aztán ugye voltak viták, ő volt kis 4 éves, én 10 éves, persze, hogy voltak csörték, közös szobában laktunk, én tanultam volna, ő idegesített, stb. Itt cseszték el a szüleim, elvtelenül mindenben és mindig neki adtak igazat. Ha árulkodtam, akkor hagyjam rá, legyen nekem több eszem. Ha rászóltam, akkor miért szólok rá, miért nincs türelmem hozzá. Aztán amikor nem látták, volt, hogy jól megráztam, meglöktem, később meg is húztam a haját (mindez elkerülhető lett volna, ha a szüleim normálisan kezelik a dolgot. Okos kislány volt, bármit megértett, vágott az agya. De ugye, mivel látta, hogy őt védik mindig, ezért feszegette a húrt, és elkezdett szemét módon visszaélni ezzel.) Persze beárult, akkor megint én kaptam (leb...szást is, pofonokat is). Kb. ezzel el is intézték a szüleink a későbbi kapcsolatunkat is.

Felnőtt korban annyit változott, hogy igazából nem érdekeljük egymást. (N/42)