Az ikertestvérem miatt észre se veszik a szüleim hogy én is létezem?
Tehát van egy ikertesóm, születésünk óta ő volt mindenben az első, ő beszélt, nem lehetett mellette szóhoz jutni, ha fodrásznál voltunk ő mondta meg milyen haj legyen és nekem is azt vágták, ő választott milyen csoki legyen és azt ettem én is, szóval engem mindenki úgy kezelt mintha csak belőle lennék egy másik példány.
Ahogy gimnáziumba kerültünk ő kitűnő volt, én 2-es voltam, mindig összehasonlítgattak vele, ezért átmentem egy másikba ahol végre jól éreztem magam, de végül ő is átjött utánam...
Régebben voltak ilyen pontgyűjtős akciók boltban, és kaptál érte menő makett motort, kiválasztottuk melyiket szeretnénk, meg volt beszélve, neki lett három is, én is mondtam hogy akkor amelyiket én válaszottam menjünk el érte, mire közlik hogy sajnos már lejárt az akció. Ugyanez megtörtént több ilyen matricagyűjtő lehetőségnél is,több üzletnél.
De a legrosszabb, hogy nyáron lehetett menni diákmunkára, mert ismerősünknél volt egy csomó céges autó amit regisztrálni kellett, mondták is hogy menjünk minél többen. Engem hazaküldtek, mert hogy ketten már sokan lennénk. Itt olyanok is voltak, hogy nem ment be a tesóm dolgozni mert inkább szórakozott, erre mondja az a csávó aki anyám ismerőse, hogy nem baj, ígyis megkapod a fizetést arra a napra nyugi. (szerintem ez illegális de mindegy). Ezenkívül nincs beosztása, akkor megy be dolgozni amikor akar. Úgy hívja hogy fizetett kockulás, mert legtöbbször nincs munka, de azért kapott egy irodarészleget, ahonnam egy normális felnőtt munkást kitúrtak.
A mamám még le is szidott hogy hogy képzelem hogy én nem dolgozok, nézzem meg a testvérem milyen ügyes. Hozzáteszem hogy én is összevissza telefonálgattam, de nem vettek fel sehova, 3 hétre.
Tehát van egy csomó pénze, de nem segít be a lakásfelújításba, a szobám kisebb mimt az övé, nincs áram bevezetve,nála van áram érdekes, kő a talaj, neki parketta, én természetesen megfagyok éjszakánként ő nem.
Neki volt ballagása, nekem nem, a szemem előtt nyújtották a húszezreseket neki,meg mindenféle ékszert, ajándékot.
Már a jogsijára rak neki félre anyám, mert jövőre azt is akar.
Nyelvtanár is be van ígérve neki, hogy letegye a vizsgákat.
Egyszer volt hogy kaptam egy kutyát "engesztelésül" de mondta anyám hogy nem fog kifizetni semennyit egy kutyáért. Aztán rámsóztak egy megbolondult utcakutyát, aki rendszerint nekemjött, véresre harapott, de hiába mutattam a véraláfutásokat, sebeket anyámnak, azt mondta felelőtlen vagyok, neveljem meg. Végül miután összeverekedett egy másik kutyával és felhasadt a szeme, saját kezűleg vittem menhelyre, mivel anyámat nem érdekelte,még az is lehet így akart eltenni láb alól.
Fu szóval ez a történetem, nem tudom mit tegyek hogy megváltozzon a viszonyom a családommal. Próbáltam szólni, de olyankor tagadják a kivételezést, vagy megkapom hogy a kutyáért sem voltam hálás stb.
válasza:
válasza: válasza:Érdekes, hogy mostanában mennyire elszaporodtak az ilyen jellegű kérdések!
Amúgy legalább orvosnál voltál, miután megharapott a kutya? Furcsa, hogy csak téged támadott meg, a többi családtagot vagy ismerőst nem. Egyáltalán enni, inni kapott az a kutya?
válasza:És te mit tettél, hogy külön személynek tekintsenek?
Mert ha nekem akartak volna olyan hajat vágni mint a nővéremnek, meg olyan csokit adni amit ő választott hát kicsaptam volna a hisztit. De minimum egyiket se fogadtam volna el.
Gimibe is alapból máshova jelentkeztem volna, lehetőleg kolisba. Mondjuk én testvér nélkül is ezt tettem "önállósodom" címszó alatt.
A munkahely az tényleg gáz, de ez másoknak sem fer. Van aki jobban, van aki rosszabbúl jár.
Meg a jegyeid? Egyedül rajtad múlik, hogy kettes vagy ötös tanuló akarsz-e lenni.
Azért vagy a testvéred árnyékában mert elfofadod. Mert te magad is hozzá hasonlítod magad és csak őt látod.
Szakadj el tőle és alakíts ki saját értékrendet. Ne az alapján élj hogy mások (a családod) mit gondolnak kettőtökről. Egy önálló ember, önálló személyiség vagy. Lázadj. Építsd fel magad aszerint ki akarsz lenni, és nem aszerint, hogy a tesód milyen/mit ért el. Lehet nehezebb és hosszabb lesz ez az út mint neki, de azzal nem jutsz semmire ha folyton az árnyékban élsz
válasza:#4!
Lájkoltalak, mert én is kicsit(!) hasonló cipőben járok, mint a kérdező, és alapvetően(!) jó üzenetet írsz, bár súrolja a sakálnyelvet, ahogyan írtad.
Nem feltétlenül lehet a kérdező ötös, hanem csak olyan áldozat árán (semmi énidő), ami nem biztos, hogy megéri.
Az állj ki magadért az nem megy úgy csettintésre, hanem apránként épül fel, különben hisztis kirohanásnak tekintik ilyen esetben. Ráadásul ez az elnyomottság sem magától alakult ki, hanem rendszeres, alapos szülői munka eredménye. Akik ilyen helyzetben vannak, azok nagyon kevéssé képesek az általad elvárt 1. gondolj bele, miért hagyod ezt, 2. azt tedd ami jó neked, gondolkodásra, mert 1. Nem hiszik el, hogy nekik is lehetnek igényeik, 2. Nem hiszik el, hogy az, ahogyan kiálltak érte, az oké, nem pedignem oké, ahogyan a többiek mondják. Ehhez külső segítség kell.
Egyébként kiválóan meg lehet tanítani a gyerekeket arra, hogy nem szabad kiállni magukért. Amikor öcsémmel szemben meg akartam védeni a jussomat, mindig azt kaptam, ne bántsd a kisebvet, meg okos enged. Aztán 20 év múlva, amikor ezt elmondtam anyámnak, akkor én voltam a hibás, hogy hát nem gondoltam, hogy nem vered meg, amikor nem látjuk. Hát kösz szépen!
Kérdező!
Nem vagy egyszerű helyzetben. Nincsenek egyszerű válaszok.
1. Megértésre vágyás
Sajnos a szüleidet és a tesódat nem tudod befolyásolni, mert nekik ez az elhanyagolás természetes. Ez így is fog maradni, ezt el "kell majd engedni", amikor tudod. Én ennek - az esetemben csak érzelmi elhanyagolásnak - csak a töredékét szenvedtem el, de amikor ezt elmondtam anyámnak, akkor 3-hetes csönd volt a válasz, utána meg az, hogy megforgattam benne a nagykést. Utána ő és öcsém is azt mondta, hogy a múlton rágódok, és hogy hagyjam abba mert nem visz előre. A rágódás tényleg nem, de a múltat fel kell dolgozni.
2. Revansvágy
Ha van is benned esetleg - mint bennem van - bosszúvágy, hogy megtorold az elhanyagolásodat, azt majd igyekezz elengedni - még nem megy nekem sem - mert 1. Az erre fordított időt magadtól veszed el. 2. Amúgy sem értené a családod, így az igazi megkönnyebbülés elmaradna, 3. Attól az esetleges jótól is elesel, amit még adhatnak neked.
3. Pszichoterápia
Amint teheted, kezdj el terápiára járni! Szerintem te - ahogyan én sem vagyok - vagy képes az érzelmi dolgokat alaposan átgondolni, és rendbe rakni. Nem alakult ki benned ez, mert az igényeidet leßarták, te meg magadat érdemtelennek érezted, akkor miért és egyáltalán mibe gondolj bele, ugye. Ezt a képességet meg kell tanulnod. Ehhez sok üres idő kell, amikor bambulsz befelé. Benned olyan sok sérelem van, amit magadban nem tudsz még feldolgozni, és ennek módszereit sem ismered, különben nem írtál volna ide ennyi problémáról.
4. Önbizalom
Kezd el megerősíteni magadat ebben! Keress bármi olyan dolgokat, amikben felmutatható teljesítmény van, élvezed, és a tesóddal nem tudnak összemérni benne. Ez fontos, hogy sem te magadat, sem a családod téged ne akarjon/tudjon összemérni vele.
A tanulás a kishitűséged miatt megy rosszul, legalábbis a kérdésed tagolása stb. nem <4 diákra utal.
A fiúknál a restépítés egy jó kezdet ehhez.
5. Függetlenség
Ahhoz, hogy a fentieket el tudd kezdeni, javaslom, hogy költözz el. Menj olyan suliba/munkahelyre, ami messze van, hogy csak ritkán érje meg hazamenni. A tesód által választott iskola jellegétől is essen messze. Jellemzően inkább a sikerekről tömören, a többiről tőmondatokban számolj be, hogy ne legyen támadási felület. A tesódról csak annyitt kérdezz, hogy kiderüljön, nem ugyanaz a hobbitok, sportotok.
Sok sikert! A terápia nem vicc.
válasza:Az #5 választ rágd át alaposan, mert pontosan leírja, hogy mit tehetsz és mit nem érdemes, csak kissé bonyolultan fogalmaz. Ez látszik is a pontozáson, hogy sokan nem értették, pedig fontos dolgokat ír. (Plusz a "kezdd el" az két d.)
Azok az emberek, akik megkeserítik mások életét, nem akarnak szembenézni a saját sarukkal. Ha szembesíteni akarod őket, hárítani fognak, például rád fogják kenni a problémát. Ráadásul a helyzeted nagyon extrém, nagy valószínűséggel egy olyan tudattalan dolog hajtja a családodat erre a viselkedésre, amit még akkor is nagyon nehéz lenne feltárni, ha ők mennének pszichoterápiára. Arra pedig csekély az esély, hiszen nyilvánvalóan ők így érzik jól magukat és eszük ágában sincs fejleszteni a saját életüket. Azt se tudják felismerni, hogy valami nincs rendben a saját lelkükben, ha ennyire méltatlanul bánnak veled. Hiszen az mind a Te hibádból történik... - gondolják.
Ezért ezt a részt hagynod kellene és tőlük függetlenül kellene a saját boldogulásodra gondolni és annak érdekében kellene elmenned egy önismereti tréningre, pszichoterápiára. A célod pedig ne az legyen, hogy megváltozzon a viszonyod a családoddal, hanem hogy a saját életedet tudd élni, nem pedig a családod által megnyomorítottat.
Lehet, hogy azt gondolod, hogy a külvilágtól tapasztalt megkülönböztető viselkedésnek nem lehet a családod az oka, pedig DE. Gyerekkorodtól azt szívod magadba, hogy Te mindig az utolsó vagy, átlátszó vagy és jelentéktelen, ezért egy idő után Te magad fogsz így viselkedni, nem lesz önértékelésed, önrendelkezésed. Így a külvilág már erre fog tudat alatt reagálni és felnőttkorban ez már rendkívül bosszantó, mert még akkor is meghatározza az életed, ha már rég külön élsz. Ezért tényleg mozgass meg minden követ, még ha az utolsó filléred is költöd pszichoterápiára, mert hatalmas haszna lesz, ha rálátsz arra a sok szemét dologra, amit a családod elkövetett ellened, így azok elveszítik a hatalmukat rajtad és visszakapod az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!