Miért viselkedik így a húgom?

Szerintem akár ahhoz is lehet köze, hogy a leírás alapján azért elég konkrét elvek és elképzelések alapján neveltek titeket, elvárások is voltak és te sem tetted alacsonyra a lécet. Ha ő úgy nőtt fel, hogy mindig mindenhol szabályok vannak, mindig megfelelően kell teljesíteni, mindig meg kell felelni stb., akkor az egy idő után teher. Nem tudom, hogy a szüleitől mennyire hasonlítgató típusok, de te azért párszor leírtad, hogy te nem ilyen voltál...ez tök normális, hiszen kettő különböző emberről beszélünk, akkor is ha testvérek. Másképp gondolkozzon, másképp érzékelték és értelmezték szituációkat, máshogy reagáltok ezekre és így tovább. Nem lehet elvárni tőle, hogy ő ugyanolyan legyen. Plusz, nem tudom, hogy hány év van köztetek, de szerintem egy testvéri kapcsolatban az sem előnyös, ha az idősebb testvér "anyáskodik", irányít, utat mutat, tanít, leszid stb. Tök jó, hogy segíteni szeretnél neki vagy ösztönözni, de nem biztos, hogy neki ez kell és ez a legjobb módja. Szóval én elképzelhetőnek tartom, hogy valahol itt van a kutya elásva és elege lett a kontrollból és a többiből, keresi önmagát és lázad. Nyilván ez így nem jó és saját magával től ki, de ő ezt most nem igy látja.

Nekem egy több mint 10 évvel idősebb testvérem van és én pont úgy nőttem fel, hogy mindig azt hallgattam, hogy ő milyen okos, szép, ügyes és állandóan hasonlítgattak minket egymáshoz, holott két teljesen más személyiség vagyunk. Tőlem is mindig azt várták mint tőle, mindig vele példálóztak. A testvérem pedig nagyon gondoskodó, segítő típus, szóval tőle is állandóan hallgattam az okosságokat és a intelmeket, tanácsokat, sokszor kéretlenül. Én ezt nagyon utáltam és elegem volt belőle, csak én éppen ellenkezőleg reagáltam és meg akartam mutatni, hogy én is okos vagyok, én is képes vagyok elérni amit akarok, akár többre is viszem stb., stb.