Miért viselkedik így a húgom?
A húgom mindig is más volt mint én, de az utóbbi időben teljesen elmentek neki otthonról, már a szüleim is kétségbe vannak esve.
18 éves, most érettségizik majd, de tojik rá nagy ívből. Nem tanul, folyamatosan 2-es, 3-asokat kap. Ameddig én éjt nappallá téve folyamatosan tanultam, hogy felvegyen az egyetemre, ő közölte hogy nem tanul tovább, majd elmegy dolgozni, hagyjuk békén. Suliidőben elmászkálgat, van hogy hajnalban ér haza, másnap természetesen nem megy olyankor suliba, de nem is érdekli. Cigizik, anya múltkor egy egész doboznyit talált a szobájában, meg ugye szaga is van ami nálunk azért pláne mert kiskorunktól kezdve a szüleink mindig az egészséges életmódra neveltek. Aztán jött a következő húzása, tetováltatott. Nem kicsit, elég látványos helyre. Most meg nemrégiben az egyik barátnőm akinek az öccse évfolyamtársa a húgomnak, mondta hogy ilyen-olyan pletykákat hall hogy a húgom viszonyt folytat az egyik fiatal tanárral a suliban. Természetesen első dolgom volt elővenni a húgomat, és sajnos nem tagadta. Annyit mondott semmi közöm a szerelmi életéhez aztán rám vágta az ajtót. Egyre durvább dolgokat csinál és a szüleim is már nagyon nehezen tűrik. Most nem tudom, ezt a viszony dolgot elmondjam a szüleimnek? Félek hogy még érettségi előtt kicsapatja magát az iskolából vagy valami nagyobb hülyeséget csinál. Szerintetek mit lehetne tenni hogy megváltozzon? Beszélgetni nem lehet vele mert elzárkózik.
Alapvetően bűncselekmény a tanár-diák viszony.
Gondolom, már elhangzott hogy ő nagykorú és azt csinál amit akar...
Amúgy meg ne kapj szivgörcsöt miatta, mert nem érdemli meg. De, ha majd 10 év múlva kenyérre sem telik neki, akkor majd ne szánd meg, mert nincs miért. Szép dolog a családi összetartás, meg a dehátahugom, de mindennek van határa.
Semmit,majd észhez tér.
A viszonyt ne mond el.
"Melósokra is szükség van, a húgodból az lesz, mért kell ezen kétségbeesni?"
Elég erősen lenézik a fiatalok a kétkezi munkát, csak azt nem fogják fel, hogy valakinek azt is meg kell csinálni, és semmi szégyellnivaló nincs benne!
Családterapeuta, pszichológus adhat tanácsot. Anyu, apu, te menjetek, húgod nem fog. Ez segít esetleg. Amíg az oka ki nem derül, nem lesz megoldás.
A másik kimenet az évek múlva bekövetkező kijózanodás, és meló.
Én 14 évesen indultam be mint az állat,ez a kamaszkor.Anyámmal most már normális viszonyban vagyunk,,mert eltelt lassan 26 év.Pont a múltkor jött ez elő,hogy én nem láttam akkoriban ép ésszel miket csinálok ? Mert hogy nem voltam normális.De,láttam,de még mindig úgy gondolom,hogy akkor azt tartottam helyesnek,mentem a fejem után,és slussz.Hát elég sokat tanultam ezekből.Nekem is volt ilyen fajta viszonyom,de semmit nem jelentett.
Majd lecseng ez az egész,viszont apátok helyében keményen fellépnék,talán rá hallgat.És megvonnék mindenféle zsebpénzt,vagy hasonlót.Lakáskulcsot is elvenném tőle.Néha nem árt drasztikus megoldás,ha nagyon kerge valaki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!