Miért hazudja a bátyám, hogy rossz ember vagyok? Pedig csak születésemtől beteg.
Születésem óta beteg vagyok, nehezen tudok önálló életet élni, sokáig nem is tudtam. Nem nagyon ismer senki a szüleim városában, mert 12 éves koromban Pestre költöztünk Anyuval a kórház miatt ahova kezelésekre járok. Úgy volt hogy ő és a mamám felváltva voltak velem meg más rokonok. Most 20 évesen egyedül élek. Nehezen, de megoldom a dolgaimat. Sajnos anyagaikban segítségre szorulok, szégyellem is magam miatta, de kapok segélyt meg kis munkákat is csinálok amit tudok. Sajnos a mai árak mellett nehéz a dolgom, párom meg valószínüleg soha nem lesz.
A bátyám esküvőjén tudtam meg, hogy hazugságokat terjeszt rólam. Először az tünt fel hogy a barátai elmennek mellettem, vissza se köszönnek, furcsán néznek rám. Még az ajtót is rámcsapták, pedig az emberek általában segítenek egy kerekesszékesnek.
Megtudtam, hogy a bátyám évek óta hazudik rólam.
A sztorija: én csak a féltestvére vagyok, akinek az apja amerikai és én amerikában nőttem fel, oda jártam általános iskolába. Majd a középiskolában drogos lettem és a leszokásért cserébe kaptam a szüleimtől egy új Ford Mustangot, amivel kábítós gyorshajtás miatt karamboloztam és akkor lettem ilyen állapotba amiben vagyok, mert megsérült a gerincem és agysérülésem is lett. És akkor hazahozott anyám magyarországra és azóta a család összes pénze miattam megy el. Neki nem jut semmi, sőt még nekem lakást is vettek Pesten.
Ez több töredékből állt össze, de két ismerőse is megerősítette a kerek sztorit, hogy ezt meséli hosszú évek óta! Ő iskolába is 30 kilóméterre járt, így a tanárok meg senki nem ismertek minket, könnyen hazudozhatott.
Most mit csináljak? Fogalmam sincsen. Ennyi hazugságot kijavítani már nem lehet. Nagyon rosszul esik hogy egy drogos, mások pénzét szóró embernek hazudik engem azért mert szégyell (vagy szégyellt) és már belekavarodott a hazugságokba.
válasza:Első körben vele kellene megpróbálni beszélni.
Ha úgy nem sikerül, akkor esetleg a család segítségével próbálkozni, hátha úgy könnyebben beismeri - akkor megnyílhat.
Mondjuk ez gyerekkorból gyökerezhet (hogy írták korábban: gyerekként azt látta, hogy te kapsz meg minden figyelmet) így nem egyszerű a dolog :/
Pszichológus kellene, de nem hinném hogy szívesen menne.
Esetleg ha alkalmad lenne beszélgetni legalább az egyik haverjával, őt talán meg tudnád győzni az igazságról. Ő pedig adná tovább a szót.
Köszönöm mindenkinek! Főleg akik azt irták hogy ez a gyerekkorunkból jöhet. 3 év van köztünk amúgy. Anyu pont akkor költözött el velem, amikor ő középiskolába ment. De otthon is volt vele, mindig be volt osztva ki van velem. Tényleg innen jöhet ez, hogy rá nem fordítottak úgy időt, mint kellett volna, de én erről nem is tudtam semmit! Nem mesélték mi van pontosan otthon. Az már régen is feltűnt hogy a testvéremmel csak ünnepekkor találkozom, máskor el se jön hozzám. Apámmal is ezért lett rideg a viszonyunk, mert 12 éves koromtól alig láttam, de előtte se tudott mit kezdeni a dologgal, mindig a bátyámmal volt elfoglalva. Olyanok voltunk mintha én kaptam volna egy anyát, ő meg egy apát, de a másikat egyikünk se.
A hazugságokról semmit nem tudnak a szüleink, kérdeztem őket. A bátyám összes ismerőse, barátja, volt iskolatársa, tanára, mind 2 várossal és 2 faluval arrébb vannak. A szüleink senkit nem ismernek közülük, mégcsak látásból se. Mondjuk apánk ismeri egykét barátját akik voltak nálunk otthon, de ő nem nagy dumás, nem áll le senkivel beszélgetni, főleg nem fiatalabbakkal.
Beszélni nem merek vele. Szerintem ez a sztori (ahogy írták már többen is) óvodás korból indulhatott, aztán “valósággá vált” számára, annyira belement. Azt tudtam régen is hogy letagad engem, mert sokak által hallottam vissza, hogy azt hitték ő egyke. Erről a szüleink is tudnak, hogy oviban, általános alsóban azt mondta, hogy nincs testvére. Sajnos középiskolától annyira nem figyeltek rá, meg messze is volt, így onnantól semmit nem tudnak. Mintha “megszabadultak” volna tőle. Ezt meg is értem. Csak az a megalázás amit kaptam az esküvőn, az nagyon rosszul esett, mert nem volt oka. Mindenkivel kedves és jóindulatú vagyok, örülök ha egyáltalán találkozhatok néha emberekkel, beszélgethetek, eszembe se jut ármánykodni vagy rosszat mondani senkiről.
válasza:Bátyád viselkedése felnőtt létére undorító.
Azonban megértem a feléd mutatott érzelmeit, szar felnőni úgy hogy az anyja leszarta mert csak veled foglalkozott.
Erről nem tehetsz, ezt édesanyád szúrta el szerintem.
Sajnállak nagyon, téged is, és valamilyen szinten a bátyád is.
válasza:Ha a szüleitek nem ittak, dohányoztak, permeteztek a várandós édesanyád mellett stb., akkor ők tkp. vétlenek a dologban. Ugyanis volt egy relatív problémamentes gyerekük és egy nagyon segítségre szoruló. Taigetosz nincs és a szüleid jóérzése is tiltotta a dolgot, ezért ahhoz, hogy az önálló életvitelre képessé tegyék a gyengébbet - legjobb tudásuk szerint - mindent megtettek. Sajnos ez azzal járt, hogy a másikkal gyakorlatilag nem foglalkoztak. Az egészségesről tudható volt, hogy önálló lesz, csak kérdés mennyire marad kiegyensúlyozott, boldog.
Az, hogy szinte nem is láttad édesapádat 12 éves korodtól, azzal (is) magyarázható, hogy apád esetleg észrevette a bátyád figyelemigényét és ő lépett abba az irányba (míg az anyukák jobban kötődnek a beteg gyerekhez) vagy belefáradt a helyzetbe vagy csak önző volt és ki akart lépni belőle.
Ezt az egyoldalúságot nem ésszerű elvárni egy óvodás gyerektől (a báty). Nem képes felfogni ennek az erkölcsi indokát és áldozathozatali súlyát. Ő a szülei figyelmét veszítette el, a szülei a vele tölthető időt. (Nálunk is ez volt csak sokkal kisebb léptékben.) Kialakult egy magyarázat a fejében, amivel leírja a megmagyarázhatatlant. Ez alakult át a borzasztó mesévé, amit olvastunk, hogy legyen egy ésszerű indoka az elfogadhatatlannak, amibe a belső düh kicsatornázható.
1. A szülő nem tehet a sérülésről, és hogy mindkettő gyereket – amennyire lehet –, önálló életvitelre képessé tegye. 2. Az kistestvér nem tehet róla, mert nem választotta ezt a rohadt életet, nem kérte, főleg nem így. Odadobták neki és kész. 3. A báty meg arról nem tehet, hogy a figyelemmegvonástól (ez majdnem azonos a szeretettel egy kisgyereknél) sz..ul érezte magát. Érzelmileg ferde alapokat tettek le benne, persze, hogy az felnőttként is ferde. (Ezt vegye figyelembe az, aki szerint a báty egy köcsög. Nem az, nem ő választotta a síneket, amiken fut. És ha senki nem üzen neki, miből kellene tudnia, hogy rossz vágányon fut? AZON FUT, AMIRE TETTÉK! (tevődött))
Érdemes lenne egymás felé a sajnálatot, hovatovább a bocsánatkérésüket, kifejezni. Hiába tesz meg mindent az orvos, a műtős és a takarító, ha a páciens meghal a műtőasztalon, akkor is elvárás az orvos felé a sajnálom kimondása. Ez az öntudatlan „vétek” a törődés elvonása és a becsületsértés.
Úgy vélem, hogy a testvéreknek külön-külön terápiára lenne szükségük, hacsak ezt együtt meg nem sikerül beszélni nekik.
Több szót nem érdemes ezen a fórumon erre az esetre fordítani.
válasza: válasza:Mert hiába jogilag felnőtt, az agyáig már nem jutott el, hogy te erről az egész helyzetről nem tehetsz.
A többiek már leírták, mit tehetsz.
Minden esetre remélem, változni fog majd a viszonyotok pozitív irányba.
válasza: válasza: válasza:Patthelyzet: neked létfontosságú volt, hogy figyeljenek rád, "különleges bánásmódot" igényeltél. Egy gyerekre amúgy is folyamatosan figyelni kell, de rád ez hatványozottan igaz volt.
Egy kisgyerek (bátyád) nem érti meg, hogy nem azért csinálták, mert a másik gyereket - az új jövevényt, akit nem hívott senki, csak jött és tönkretett mindent - jobban szeretik, mint őt, neadjisten "lecserélték" a régi gyereket rá.
Ha egy kisgyerekre nem figyelnek oda, azt úgy fogja fel, hogy nem szeretik.
Pedig gondolom figyeltek rá is, de hozzá képest te VIP voltál, sokkal több figyelmet szenteltek neked.
Nem hibáztatom a családot. A bátyádat is megértem.
Tényleg segíthetne egy nagy családi beszélgetés, ahol őszintén kiadhatjátok magatokból ezeket. Lehet, hogy lesz kiabálás meg sírás, de én úgy látom, hogy túl sokáig voltak elfojtva az indulatok a bátyád részéről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!