A lányom az új barátja hatására nem akar szóba állni velünk. Mit tehetünk?
A lányommal tök jó volt a kapcsolatunk egészen addig, amíg ez a mostani pasija képbe nem került. Ő azonban teljesen elvadította tőlünk, és most már lassan fél éve, hogy azt sem tudom mi van vele. A telefont kinyomja, a facebookról letiltott, semmilyen formában nem akar velem szóba állni. Csak áttételesen tudok róla, hogy mi van vele. Az ürügy, hogy állítólag tönkretettük a gyerekkorát a válással. De ez egy baromság, mert ez egészen eddig a barátjáig nem volt gond, sokszor beszéltünk róla, és mindíg azt mondta, hogy neki ez nem volt gond, sok osztálytársának a szülei is elváltak. Ráadásul még a seggét is kinyaltuk szinte, ésszerű keretek közt mindent megkapott, nyaralni vittük minden évben, stb. Ez a barátja 15 évvel idősebb nála, ez volt az egyetlen, aminek nem igazán örültünk, illetve hogy a srácnak 35 évesen sincs semmi egzisztenciája. De nem lovagoltunk ezen, megbeszéltük, hogy nekünk más az értékrendünk, de ha neki ő kell, ám legyen, az ő élete. Aztán egyik nap sértődötten beállított ezzel a marhasággal, mindenki csak nézett, hogy most mi van, azóta pedig nem láttuk. Írtam neki sms-t is, hogy bármi van, mi mellette fogunk állni, ránk számíthat, meg korábban, hogy beszéljük meg, szerinte hogyan lehetne megoldani a problémát, de mindhiába. Nem hajlandó még a nagymamával vagy a rokonokkal sem szóbaállni, pedig aztán ők tényleg kívülállók mindenben. Biztos vagyok benne, hogy ez a srác etette be, ő mosta át az agyát, mint egy szekta.
Mit lehet ilyenkor tenni a reménytelen várakozáson kívül? Mi van, ha nem hagyja ott sosem ezt a srácot, vagy olyannyira átmossa az agyát, hogy végleg elvesztem?
válasza:10: Mi köze a társadalomnak ahhoz, hogy valaki képtelen valamit elérni az életben? Lefogták talán?
Ezt a baromságot inkább megtarthattad volna magadnak.
Igenis intő jel, ha valakinek egy bizonyos kor után még semmije nincs. Az olyan emberrel gond van.
válasza: válasza:
válasza:"A lányom az új barátja hatására nem akar szóba állni velünk." - ismerős szöveg, az én anyám meg mindenért a csúnya gonosz barátnőket okolta... Ezzel szemben az igazság az, hogy az ember cselekedeteinek többnyire oka van, és egy másik ember csak azt tudja KIHOZNI valakiből, ami benne van - ugye... ennyit a "Biztos vagyok benne, hogy ez a srác etette be, ő mosta át az agyát, mint egy szekta."-ról... ez majdnem akkora blődli, mint a "marslakók az agysugaraikkal..." - a világ nem látott még olyan szektát se, amelyik manipulálni tudott bárkit is, aki nem volt eleve lelki sérült...
(valamivel nagyobb a valószínűsége, hogy a lányod mondjuk megkeresett egy pszichológust, önismereti csoportot, coach-t valamilyen problémájával, és ott derült ki, hogy az a probléma a válásban gyökeredzik - például)
Hogy mit tehetsz? Tiszteletben tarthatod a szándékát, és tudomásul veheted, hogy most nem akar veletek kapcsolatot, mást nemigen.
(én se állok szóba az anyámmal, és nyilván a rokonokkal se tartom a kapcsolatot, mert egyfelől nem hiányzik, hogy a véleményükkel traktáljanak, másfelől az se hiányzik, hogy információkat szállítsanak.
"Mi van, ha nem hagyja ott sosem ezt a srácot," - mi lenne, nagy szerencséje, mert eszerint tényleg megtalálta élete párját.
válasza:Súrolja az apakomplexus határát. Itt bizony tényleg a válásotok van rá hatással még mindig, csak eddig hazudott. Talán még magának is.
Nyilván most van ez a helyzet, ahol te kezdeményezted a probléma feloldását. Ez jó, a lehető legjobb!! Mást nem tehetsz, mint vársz. Idegesítő, de ez van... türelmesnek kell lenned!
Lehet, hogy nem kellemes egy gyereknek a válás, de másnak sem volt tökéletes a gyerekkora, mégsem teszi ezt. Nekünk sem volt az. A nagyapám ivott is, mégis szeretetben éltek. Akkor még nagyon más világ volt, örültünk, amikor lett egy trabantunk egyáltalán és eljutottunk a Balatonra, nemhogy külföldre, és hiába kértem, üdítőt sosem vettek a szüleim, gyaníthatóan azért, mert nem volt rá pénzünk. Mégsem okolom őket ezért. Szeretem és tisztelem őket.
Azt viszont nem értem, hogy miért lett ennyire természetes az a hozzáállás, hogy nyugodtan leszarhatjuk a szeretteinket. A család akkor is család, én még úgy nevelkedtem, hogy a szüleinket tisztelni kell, nem leszarni. Nagyon elszomorít, hogy a mai fiatalok így gondolkodnak, hogy ez megoldás egyáltalán. Ha sértettnek is érzi magát valaki, akkor beszéljük meg, de nem az a megoldás, hogy elvág valaki minden szálat a szüleivel. Nekem ő akkor is a gyerekem és nagyon fáj, hogy neki ez ennyire nem jelent semmit, holott e tekintetben biztosan nem ezt a példát látta.
Szóval a leoltások helyett konstruktív tanácsokat vártam volna.
válasza: válasza:"Szóval a leoltások helyett konstruktív tanácsokat vártam volna." - Kérdező (#16), hidd el, hogy annál konstruktívabb tanács nincs, hogy "Hogy mit tehetsz? Tiszteletben tarthatod a szándékát, és tudomásul veheted, hogy most nem akar veletek kapcsolatot, mást nemigen.", én már csak tudom:)
Ugyanis semmi mást nem tehetsz úgy, hogy ne rontsd vele tovább a helyzetet... mert gondold már végig logikusan, mi van egyáltalán ezen kívül? A zaklatás különböző formái... más semmi.
válasza: válasza:Nincs gyerekem, csak úgy hangosan gondolkozom: Mindenki arra inti a kérdezőt (már aki nem őt ekézi egyenesen), hogy álljon a lánya mögött, biztosítsa arról, hogy bármikor mellette áll, stb. A kiscsaj pedig oda se bagózik, (telót kinyom, emailre nem válaszol). Nem tudom, mit szólna azért az ilyen (nem csak ő, hanem az összes ilyen) fiatal-felnőtt, ha mondjuk nem lenne visszatánc a szülőkhöz. Tehát mondjuk a (most még fennakadt szemekkel imádott) pasija, aki teledumálta a fejét ökörségekkel, az mondjuk kidobná, vagy a csaj jönne rá, hogy azért vannak jellembeli fogyatékosságai a pasinak, és mondjuk kilépne a kapcsolatból. És mondjuk nem lenne hova visszamenni, mert a szülei is léptek közben. Mondjuk nem siratnák a lányukat évtizedekig. Sőt, fizikailag sem lenne hova visszamenni, mert pl. eladnák a házukat, vennének egy kicsi lakást, ami kettőjüknek éppen pont jó, és a maradékot elutaznák (tudom, életszerűtlen a példa, mert Magyarországon kb. élete végéig a gyerekét szolgálja egy szülő). Csak úgy elgondolkoztam ezen. Mert azért bármily furcsa, a szülő is ember. (A másik meg, hogy majd akkor törjön pálcát a gyereke a válás felett, ha ő kibír egy házasságban mondjuk akár csak 4 évet, mert már ez sem divat, első fortyanásra válnak. Majd akkor gondoljon vissza a szülei válásának a jogosságának a megkérdőjelezésére).
Amúgy lehet lepontozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!