A lányom az új barátja hatására nem akar szóba állni velünk. Mit tehetünk?
A lányommal tök jó volt a kapcsolatunk egészen addig, amíg ez a mostani pasija képbe nem került. Ő azonban teljesen elvadította tőlünk, és most már lassan fél éve, hogy azt sem tudom mi van vele. A telefont kinyomja, a facebookról letiltott, semmilyen formában nem akar velem szóba állni. Csak áttételesen tudok róla, hogy mi van vele. Az ürügy, hogy állítólag tönkretettük a gyerekkorát a válással. De ez egy baromság, mert ez egészen eddig a barátjáig nem volt gond, sokszor beszéltünk róla, és mindíg azt mondta, hogy neki ez nem volt gond, sok osztálytársának a szülei is elváltak. Ráadásul még a seggét is kinyaltuk szinte, ésszerű keretek közt mindent megkapott, nyaralni vittük minden évben, stb. Ez a barátja 15 évvel idősebb nála, ez volt az egyetlen, aminek nem igazán örültünk, illetve hogy a srácnak 35 évesen sincs semmi egzisztenciája. De nem lovagoltunk ezen, megbeszéltük, hogy nekünk más az értékrendünk, de ha neki ő kell, ám legyen, az ő élete. Aztán egyik nap sértődötten beállított ezzel a marhasággal, mindenki csak nézett, hogy most mi van, azóta pedig nem láttuk. Írtam neki sms-t is, hogy bármi van, mi mellette fogunk állni, ránk számíthat, meg korábban, hogy beszéljük meg, szerinte hogyan lehetne megoldani a problémát, de mindhiába. Nem hajlandó még a nagymamával vagy a rokonokkal sem szóbaállni, pedig aztán ők tényleg kívülállók mindenben. Biztos vagyok benne, hogy ez a srác etette be, ő mosta át az agyát, mint egy szekta.
Mit lehet ilyenkor tenni a reménytelen várakozáson kívül? Mi van, ha nem hagyja ott sosem ezt a srácot, vagy olyannyira átmossa az agyát, hogy végleg elvesztem?
Semmit nem tehetsz, sajnos. Valóban az ő élete...
Mi is átmentünk hasonlón, a lányunk tavaly hagyott itt minket egy frissen megismert fiúval (22 éves a fiú, 20 a lányom) Azóta 3x voltak nálunk, két üzenet közt néha hónapok is eltelnek, de ha mi nem írunk, ő nem jelentkezik, nem ír. Itt mindenkivel megszakította a kapcsolatot, már senki sem elég jó neki...
Az elején sokat sírtam, ami nem tett jót az egészségemnek (súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam épp akkoriban) Aztán dühös voltam rá, de már ez is elmúlt, csak egy fájó seb, ha rá gondolok.
A legszomorúbb az egészben, hogy mi is mindent megtettünk, hogy tanulhasson, hogy jobb élete legyen, de nem volt elég, lenézett minket.
Testvére még most is dühös rá, nem látom esélyét, hogy valaha megbocsájt neki, egy életre elromlott a viszonyuk.
3-as
Egyaltalan nem megkeseredett az eletem. Mindaddig, amig valaki nem nez elöször magaba, mint a kerdezö es a masodik valaszolo, hogy esetleg ök mit ronthattak el, addig nem fognak valaszt kapni a kerdesre, hogy Miert?...
Az, hogy ki mennyire befolyásolható abban a nevelés is szerepet játszik. Akit rövid időn belül ilyen szinten meg lehet változtatni ott valami nagyon hiányzott a múltban.
Amit tenni tudsz az az, hogy figyelsz a háttérből és segítesz amikor szükség lesz rá.
Már nem azért, de ha eddig jó volt a kapcsolatuk, akkor nem tartom valószínűnek, hogy a szülők csesztek el valamit a nevelésben. Mit nézzen magába az anyuka? Nem éheztették, nyaralni ment, nem szenvedett fizikailag hiányt semmiben, és ahogy a kérdező kérését olvasom, lelkileg is ott álltak/állnak mellette, most is.
A leányzó nagyon befolyásolható, és sajnos vannak olyan befolyásoló típusú emberek, mint a pasi. Hagyjatok neki időt, előbb-utóbb rájön a lány is, csak ki kell várni. Remélhetőleg minél előbb.
Az eremnek ket oldala van, ez a kerdezö oldala, ö leirta az ö szemszöget. A lanynak meg van egy sajat verzioja. En csak arra probalom segitö szandekkal felhivni az itt jelenlevö veresszaju vedöügyvedek figyelmet, hogy egyesek magukban a gerendat sem veszik eszre...
Utolso: az is egy lehetöseg, hogy a srac, mint kivülallo hivta fel a lany figyelmet valamire a csaladjaval kapcsolatban, amire magatol nem jött ra. De termeszetesen mivel nem tudjuk az okat (az nem bizonyit semmit, hogy a kerdezö mindezt a fiu hibajanak könyveli) semmi sem kizart.
Kedves Kérdező!
Egy válás nem tesz jót egy gyereknek. Én hasonló korú vagyok mint a lányod, de nemrég mondtam el Anyumnak, hogy középiskolás koromban min mentem keresztül azért, mert egyszülős családban nevelkedtem. Igaz, a válásra nem emlékszem, mert olyan kicsi voltam, de egy ilyen azokban az időkben sajnos pletykálkodás tárgya volt. Hiába vittétek Őt nyaralni, ha nem tudta veletek megbeszélni, amit szeretett volna és emiatt tüske maradt benne. Lehet, hogy a sráccal jobban meg tudja beszélni, amit akkor Veletek szeretett volna. Az meg, hogy nincs valakinek egzisztenciája, a társadalom hibája is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!