Milyen érzés megmondani a szülőknek, hogy már nincs szükségetek rájuk? Visszakapták, amit adtak?

Aki hasonló sz ar családból jött, bántalmazták szóban vagy fizikailag, hogy vágtatok vissza?

Nálunk nincsen szeretet a családban. Apám rajtunk tölti ki az indulatait, úgy beszél velünk(főként velem), mint egy kutyával.(fizikailag nem bántalmaz, de nem tudom ez meddig lesz így) Amikor velem 'jóban van' akkor tesómmal kezd üvölteni.

Anyámnak szerintem valamilyen mentális problémája van, de hát kinek nem lenne egy ilyen ember mellett...

Én nem szeretem már őket. Csak a pénzük érdekel. Fizesse ki nekem a jogsit meg amit eszem, a suliba a könyveket. Nekem több már nem kell. Majd ha keresni fogok akkor visszafizetem nekik. Amint leérettségizem, megyek itthonról és már csak a kutyámat fogom meglátogatni.

Annyira várom hogy majd ha elkezdenek velem üvöltözni, minden félelem nélkül az arcukba mondjam, hogy nekem már semmi szükségem rájuk, épp fordítva lenne, csak sajnos elk urták:DD

Ti hogy voltatok ezzel? Szó nélkül elmentetek? Vagy azért megmondtátok a magatokét, a sérelmeitelet? Milyen érzés volt? Felfogtak valamit belőle?

Pedáloztak mikor rájöttek, hogy jó lenne kis segítség öreg korukra?