Emberek, akiknek az apja elvált egy másik nő miatt: hogyan érintett benneteket a szüleitek válása?

Megviselt. 18 éves voltam. Semleges a viszonyom az új nővel ahogy apámmal is.

Nagyon jó volt ez így, sokkal jobb lett anyuval a kapcsolatunk

22 voltam, mégis megviselt. A nő anyukám munkatársa, azóta is levegőnek nézem, köszönni sem vagyok hajlandó egy ilyen gerinctelen k v ának! Apámmal egy időre megromlott a kapcsolatom, az elmúlt években valamennyire normalizálódott (ha éppen van valami nője akkor általában leszar minket (2 gyerekem van), ha nincs, akkor jön hetente 2x), a legrosszabb az, hogy amikor olyan nője van akinek van gyereke akkor szinte csak azokról beszél, az egyik lányát konkrétan lányának nevezi még előttem is, akár idegeneknek is, ilyenkor legszívesebben leordítanám a fejét hogy mit képzel magáról hogy olyat nevez lányának akit 2 éve ismer, hogy meri velem egy szintre helyezni!

Hogy mit csinálnèk másképp? Sajnos semmit, olyan mélyen belém van ivódva az, hogy a szülőm, hogy nem "merem" elküldeni a jó k r va anyjába :S

De egyébként az lett volna a legjobb, ha már akkor elválltak volna amikor kicsi voltam, 1000x könnyebb lenne most mindenki élete

6 eves voltam, a húgom 3. Nagyon nehéz volt. Először semleges volt a kapcsolatunk a nővel, később megkedveltük. Ez egészen addig tartott részemről, amíg szépen apránként világossá nem váltak dolgok, amik gyerekként nem tűntek fel. Azóta, mármint a szüleim válása óta eltelt 38 év. Apám kevesebb mint egy évvel a válás után elvette ezt a nőt, aki miatt anyámat ott hagyta. Bennünket nem hívtak meg, véletlenül derült ki az is évekkel később, hohy összeházasodtak. Ma is házasok amúgy. Nem beszélünk olyan 25 éve. Nulla kapcsolatom van velük. A húgom pár évvel később szinten megszakította velük a kapcsolatot. Ebben maximálisan az uj feleség a hibás. Anno is azt gondoltam és most is, hogy a válás apám "hibaja" volt, amiatt én a nőre nem haragudtam. Apám volt nős, neki kellett volna hűségesnek maradnia.

Amit másképp csinálnék, az csak anyni, hogy a ggilagon semmit nem hinnek el, amit a nő mond és egy pillanatig nem bíznék benne.

11 éves voltam, rajtakaptam apámat egy nővel. Igazából anyám már sejtette. Nem volt nagy balhé, csendben elváltak, apám elköltözött, évente egyszer láttam, amikor felnőttem meg már szinte semennyire. (Ebben anyámnak is bűven keze volt, mivel befolyásolható gyerek voltam, folyton apám ellen hangolt.)

A nő akiért elhagyta anyámat eléggé hisztérika, meg alkesz is lett időközben, papucsot csinált apámból, ami nála addig lehetetlennek tűnt, mert elég önfejű volt a természete anyám mellett. Az új nővel szinte semmilyen viszonyom sincs, ahogy apámmal sem. Gyerektartás helyett a ház rá eső részét nekünk (tesómra meg rám) hagyta, amit anyám később hitellel terhelve elherdált, szóval mi a tesómmal ebből semmit sem láttunk és nem is fogunk már soha. Éhínségben telt a válásuk utáni pár év, amikor anyám beújított egy pasit, aki tönkretett engem fizikailag, szexuálisan és lelkileg is. Feléje se nézek többé a házunknak 18 éves korom óta, anyámmal meg csak tessék-lássék tartom a kapcsolatot, mert a jóég tudja miért, szeretem. Azt hiszem, nem rajtam múlt semmi, már régen túlléptem azon, hogy magamat hibáztatom a szüleim, és a mostohaapám miatt. Nem csináltam volna semmit másképpen, mert velem nem közvetlen történtek a dolgok. Itt aki másképp kellett volna, hogy viselkedjen, az az anyám. De már mindegy. Boldogan élek a saját kis családommal, férjem van, gyerekem van, és eltemettem a dolgokat. Már semmi sem fáj.

2018. szeptemberében jelentette ki az anyám, hogy el akar válni egy másik férfi miatt apától. Persze nem is volt időnk feldolgozni, hiszen egyből hozzánk költöztette a férfit (aki 2 hónap után el is költözött), akit nagyon utáltunk. Nem az fájt, hogy apa nem fog többé velünk élni, hanem féltem, hogy ez milyen lelki fájdalmakat fog okozni apának. Anya egyébként már kb. 8 éve is megcsalta apát, de anno sikerült megbeszélniük.

Apával sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk. A nagyon szigorú, a gyerekeitől kissé távolságtartó apából egy érzékeny, szeretetteljes apuka lett, és sokkal több programunk van, mint azelőtt bármikor. Szerencsére a válásból ő jött ki jól, hiszen azóta újra szerelmes lett és boldogabb, mint valaha.

Anyámmal megromlott a kapcsolatunk. Nálam elvesztette azt a tiszteletet és szeretetet, amit kicsiként éreztem felé. Rajtunk (rajtam és a tesómon) vezeti le a feszültséget, és most látjuk, hogy milyen idegesítő, hisztis, iszonyatosan buta és elmebeteg nő valójában. Titkolja előlünk a magánéletét, esténként az alkoholhoz nyúl és borzasztóan sajnáltatja magát, és úgy viselkedik, mintha mi, azaz a gyerekei lennénk hibásak az elcseszett életéért.

18/L

Nálunk nem vált, de majdnem. 6 éves voltam, összejött az óvónővel. Anyám azt mondta, hogy menjen ha ott boldogabb.

Én egyszer sírtam emiatt, csak mert a házunkat el kellett volna hagyni, meg a macskáimat(akkor még kintiek voltak).

Annyira emlékszem, hogy apám velem járt a nőhöz, én a nő lányával játszottam.

Aztán valahogy abbamaradt a dolog.

Később mégegyszer válni akartak, apám azt mondta, hogy én egyértelműen vele megyek, csak tesómat sajnálná, ezért nem váltak el.

Most 16 vagyok, várom hogy elköltözhessek aztán azt csinálnak amit akarnak. Hogy szeretni nem szeretik egymást, az már biztos. Ahogy az is, hogy ez a házasság mindkettőjüket tönkre teszi. Én talán még 'kevesebb ' sérelemmel, aránylag normálisan tudom elhagyni ezt a helyzetet.