Hogy vészelhetném át ezt az egészet?

Tizenéves lány vagyok, akin van 20-30 kg felesleg és mellé a magasságom is 180-190 cm körül mozog és a labmeretem 45-46os. Tény, rendesen elcsesztem a gyerek korom. Mindig is utáltam magam, mert én nem vagyok olyan, mint a többi gyönyörű és csinos lány. Minden évben leakarok fogyni, de sosincs ki támogasson, és ami a legjobban fáj, hogy anyukám azt mondta, hogy ő nem hisz abban, hogy én valaha is lefogyok. Többször mondta, hogy sokszor már szégyel velem megjelenni bárhol, és ruhát is szégyel elvinni venni. Most a nyáron elkezdtem kicsit mereszebben öltözködni, rövidnadrág, kisruha (sosem hordtam még ezelőtt ilyeneket nyilvánosság előtt) kicsit tetszettem magamnak, és azt hittem másnak is fogok. Mindig anyának mutattam, láttam rajta, hogy nem tetszik, de még akkor nem szólalt meg. Ma betévedtünk vásárolni egy ruha üzetbe, próbáltam ruhákat, melltartót, és anya mindig hozzátette, hogy mennyire utál velem vásárolni jönni, jó lenne ha fogynék de nekem ez úgysem fog sikerülni, a hátamon fent van már olyan akármi (nem tudom mi, remélem van aki tudja miről beszélek) és megcsipi és mondja, hogy ez mennyire ronda itt, pedig fáj mikor megfogja és idegből rángatja, és ezt már nem egyszer mondtam neki... De a hab a tortán, amivel nagyon belegázolt a lelkembe, mikor megkérdeztem kifelé jövet, hogy ugye anya ma szépen néztem ki egy kicsit? Ő rögtön lelombozta az örömöm... "nem vagy szép xy, értsd meg kövér vagy, nem áll jól semmi, minden kiadja a körteformád. A kövér emberek nem szépek, fogyj le és akkor talán szép leszel" alig bírtam visszanyelni a gombócot a torkomba. Mikor elkezdtem sírni, csak leszidott, hogy csak sírni tudsz, de fogyni nem. Megkérdeztem (már nemtudom hanyadjára) hogy segít e fogyni, de ő rögtön nemet mondott, és ő nem hiszi, hogy én lefogyok.

Hogy tudnám én ezt az egészet átvészelni? Nagyon fáj amit mondd a saját anyám. És már egyáltalán nem érzem magam szépnek😔