Összegyűjtöttem 40 000ft-ot, és anyámnak kölcsön adtam belőle 35kt. Azóta se láttam belőle vissza semennyit. Ha célozgatok rá közli, hogy majd vissza kapom. Nem merek vele összeveszni ez miatt mert kb hozzám vágna mint a kutyának. Mit tegyek?

""Majd visszakapod, igen. Amikor ő jónak látja." - adnál nekem is kölcsön egy nagyobb összeget ilyen feltételekkel? Eskü visszaadom - amikor én jónak látom..."

Nyilván nem. De itt most nem is az a téma, hogy bele szabad-e menni ilyen kölcsönzésbe, hanem hogy ha már benne van, akkor hogyan tovább.

Egyet tehet: tanulhat a helyzetből, mégpedig azt, hogy máskor ne adjon kölcsön határidő megjelölése nélkül. És hálát adhat a jó sorának, hogy nem valami idegennel ugrott bele egy ilyen ügyletbe, hanem a saját anyjával, aki nem fogja átverni (legfeljebb húzza az időt - talán csak pedagógiai okokból).

Már 16 évesen elvárják egyesek a diákmunkát? Nem lennék az itteni felhasználók gyereke.

Ha csak úgy elveszi, az durva. Az én anyukám mindig elkérte, vagy megkért, hogy adjak neki kölcsön, vagy én ajánlottam fel. Ilyenkor megbeszéljük, hogy nekem legkésőbb ekkor szükségem lesz rá, vagy hogy igazából tudom nélkülözni akármeddig, vagy nem kérem vissza, bár nem szokta elfogadni.

Ha neked az a tapasztalatod, hogy sose adja vissza, akkor ne adj neki kölcsön.

Mondjuk az én igazságérzetem, jóérzésem szerint, ha anyám csóró lenne, fontos dologra kéne (kaja, számla, akármi), odaadnám mindenképp, mert a család segíti egymást. Szóval a körülmények fontosak.

Ha éhezne anyuci, az sem lenne mentség erre a viselkedésre. Hamarabb vágom le a karom, minthogy lopjak a gyerekemtől.

Kérdező, ennek egy megoldása van. Meséld el annak, akitől a pénzt kaptad, hogy mire "költötted el".

Ha valaki azt az ajándékot nyúlná le, amit másnak adtam, ráadásul gyerektől, aki a szüleinek ki van szolgáltatva, az nem tenné zsebre, amit kap.

Jó, akkor írok egy ellenpéldát. A 16 évesnek is tanulságul: én szülőként adtam kölcsön a lányomnak fél millió forintot pár hónapra több, mint egy éve. Egyik nap megkérdezte: megadtuk már a pénzt? 500, vagy 700 ezer? Konkrétan dobtam egy hátast. Jelzem: a férjével együtt megy a nyaralás, a legdrágább ruhák, technikai berendezések, flancolás, jól keresnek, és még arra sem emlékszik, mennyit kért(ek). Én is úgy vagyok vele, azt a pénzt már sosem látom viszont, keresztet vetettem rá. Nekem viszont egy másik laptopra sem tellene jelenleg, ha ez elromlana. Szóval nemcsak a szülők pofátlanok. Mondjuk ez a téma is megérne egy külön misét, mert én a lányomat nem erre neveltem. Itt benne van a keze a férjének elég erősen.

Kérdező! Soha többet ne adj anyádnak 'kölcsön' pénzt. Ha azt látod, hogy nyomorogtok, van kisebb testvéred, akkor talán. De addig ne!

A párommak ugyanezt csinálták a szülei kamaszkorában. Mindig, amikor összegyűjtött egy kis pénzt "kölcsön" kérték és sosem kapta vissza.

Még felnőttként is sokszor azon kapja magát, hogy minden forintot el akar költeni, nehogy elvegyék tőle. Egy életre hazavághatja a pénzügyi kultúrát, ha az első komolyabb spórolàsodnak nem volt eredménye.

Nekem lesülne a bőr a képemről, ha egyáltalán megfordulna a fejemben, hogy a kamasz gyerekemtől kérjek kölcsön és ne adjam vissza.

Annyit tudsz tenni kérdező, hogy csinaltatsz bankkartyat és azon tartod a pénzed, ahhoz senki nem férhet hozzá. A pin kodod nem vagy köteles elmondani anyukádnak.

"én szülőként adtam kölcsön a lányomnak fél millió forintot pár hónapra több, mint egy éve. Egyik nap megkérdezte: megadtuk már a pénzt? 500, vagy 700 ezer? ... úgy vagyok vele, azt a pénzt már sosem látom viszont, keresztet vetettem rá."

De mit válaszoltál? Egyértelművé tetted, hogy még nem adták meg, és hogy elvárod, hogy végre megadják, vagy azt hoztad a tudtukra, hogy már keresztet vetettél rá, vagyis hogy tulajdonképpen nem is számítasz rá, hogy megadják?

26-nak: Persze, hogy mondtam. Erre ők: jó tudni, úgy emlékeztem, hogy már megadtuk. Nem vagyok annyira hülye, hogy ne tettem volna szóvá. Csak túl türelmes voltam, gondoltam, várok vele. Most sem mondták, hogy majd hozzák legközelebb. Mindig van indok, hogy mire kell a pénz. Ezért írtam, hogy itt nem is a lányom a ludas, hanem a vőm. Tudom, hihetetlen a sztori, és én látom birkának, nem vagyok az, de nem tudok mit csinálni, mert papír sincs róla. Mindegy, tőlem többet nem kapnak ennyi pénzt.

Bocs az offért, csak gondoltam, leírom, hogy nem mindig a szülő gonosz. Én pl. soha nem kértem tőlük és nem is fogok.