Érvelhetek úgy anyáméknak, hogy majd ha elesettek lesznek, akkor én is ugyanúgy elhanyagolom őket érzelmileg, ahogy ők tették velem?
Anyámmal nagyjából jóban vagyok, bár állandóan dolgozik, így mindig le voltam passzolva, hol alkoholista nagyszüleimhez, hol nárcisztikus nagynénémhez. Apám meg depressziós volt, ki is esett a munka világából már vagy 20 éve.
Gyerekkoromban semmi sem számított, csak hogy ötös legyen a bizonyítvány, semmi rinya mert az tiszteletlenség, minden érzés legyen elnyomva, ne keserítsem meg anyámék életét, hogy nekem tetszik vagy nem tetszik valami. Ez volt a legegyszerűbb.
Bár jobban éltünk mint az átlag, apám fennhéjázva adta a smucig formát, pedig mint irtam nem keresett egy fillért sem.
Voltak persze kiemelt fontosságú dolgok, mint pl a lakás KÜLSŐ tatarozása, arra nem sajnáltak sosem pénzt sem energiát.
A család kikapcsolódásai mindig sikertelenek voltak az említett mufurc megkeseredett és mindeközben nárcisztikus bandában, ahol a gyereknek kuss a neve.
És én még 30 évesen mindig azzal álmodom 1-2 havonta, hogy anyáméknak mutatom be a "nőmet" (aki már azóta mondjuk elhagyott)....de valamiért nekem ez visszatérő epizód, hogy berughatom az ajtót és bemutathatok egy olyan nőt, akitől ők köpni nyelni nem tudnak, a kicsinyes gyalázkodásaik és áskálódásaik leperegnek rólunk és végre kiszakadhatok ebből a beteg bandából.
IGAZ, kaptam egy lakást, de kit érdekel.
Elmondom miért.
Majd én is csak pont annyit fogok adni az elesett nagynénémnek és apámnak, amit ők adtak. Fizetem az ápolót, vagy az öregotthont, szájukba adom a kaját.
Amikor a problémáikat mesélik akkor félbeszakítom öket, hogy mindenért ők a hibásak.
Persze ők a begyepesedett agyukkal ezt árulásnak és a legnagyobb tiszteletlenségnek fogják felfogni és nárcisztikus fröcsögésben fognak kitörni.
Pedig én csak pontosan ugyanazt adom, amit én is kaptam tőlük.
"IGAZ, kaptam egy lakást, de kit érdekel."
Add vissza a lakást ! És mellé öntsd ki rájuk minden sérelmedet.
Így csak fortyog benned a bosszú .
Mert az utolsó pár mondatodból az jön le, mit FOGSZ csinálni.
30 évesen még csak a terveket szövögeted.
Szerintem ilyen beforratlan lelki sebekkel pszichoterapeutát lenne érdemes felkeresni (nem, nem ad gyógyszert, beszélget veled és pszichológusokkal ellentétben pszichoterápiát alkalmaz a probléma megoldására)
Vannak könyvek, ahol leírnak eseteket, amikor valaki pszichoterápiát alkalmazva gyógyult meg gyerekkori mélyben gyökerező lelki fájdalmakból.
Én elhiszem, hogy van, akinél működik, de nekem rengeteg időbe, és mégtöbb pénzbe került a nagy semmi, úgy, hogy gyógyszert is kaptam.
Kellemes kis beszélgetések voltak, olyanokat mondott, amiket a szüleimtől kellett volna hallanom, olyanokra világított rá, amiket magamtól nem tudtam, de szégyen, amit belémneveltek, a hiány, ami nem szűnt meg, és a düh, amiért a szüleim nem is érdekelte, hogy mindent elmondtam, nem akartak változtatni vagy nem sajnálták, ugyanaz maradt, És erre mit mond a terapeuta(neves), hogy próbáljam meg elengedni és túllépni rajta. Nemmondja?? minden utolsó női magazin ezt tanácsolja, évek mentek arra, hogy előtúrjuk a hibákat, újakat vettem észre, most meg engedjem el?
Az összes bántalmazó szülőnek kellene megfizetni a kezeléseket, amiért miattuk nem tudunk teljes életet élni, a rendszer meg elvárná a szülőtartást..
Nem minden szülő érdemli meg, ezt meg is lehet mondani a bírónak, és szépen sorolni az eseteket, hogy bántak veled és ennek mi a következménye. Szerintem lehet alóla mentesülni, a szülők képesek érdemtelenné válni a gyermekükre és minden pozitívra, ami a gyerekkel jár.
Az, aki tojik az öreg szülei fejére, nem ugyanazt teszi, mint a szülők vele!
A saját kisgyerekeddel undorítóan bánni vagy nem segíteni neki egész más megítélés alá kellene essen, mint annak a felnőttnek segíteni, aki tönkretette a gyerek és felnőttkorod.
na megszolalt a kis lakas nelkuli prolinger
tudod mit? te is toroltesd fel magaddal a padlot mondjuk a munkahelyeden.... lehetőséged van ra es akkor majd te is szenvedtel annyit egy lakasert
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!