Másnak is ennyi áldozattal járt a gyerekvállalás?

Utolsó, nagyon nincs rendben, hogy mindenkinek mást jelent egy bizonyos történés.

Ha valaki megbotlik, akkor feláll, más ülve marad és sajnálja magát, a harmadik elkezd kiabálni egy építőmunkással, mert azt hibáztatja, a negyedik hazamegy és szidja az anyját, amiért az nem tanította meg, hogy figyeljen a lába elé, az 5. elkerüli örökre azt a helyet, mert szégyenkezik, nehogy valakibe belefusson, aki látta elesni, a sokadik elpanaszolja mindenkinek, van, aki indítványozza a polgármesteri hivatalnál az útjavítást, más meg leugrik a hídról, mert elesés nélkül sétálni sem képes.

Sokan vagyunk, sokfélét gondolunk, de amelyik viselkedés vagy gondolat egy vagy több embernek kárt okoz, azt ki kell iktatni, nagyon nincs rendben.

A megváltozott test és kevesebb szabadidő is mindenkit máshogy érint, de a kérdésből látszik, hogy itt mást érint negatívan egy adott személy problémája(ami az egészséges embereknek nem ekkora probléma), ezt nem szabad így hagyni a sokféleség nevében.

Nem létezik, hogy ezt a hibáztatást és keserűséget ne érezte volna soha a gyereke, ez kicsapódik másokra, és káros a hatása.

A te sokszínűséged is csodálatos. Elég sok benne a harag, és a gyűlölet a másik iránti rosszindulatú kép. És nagyon kevés a variációja jónak. Mintha túlságosan a negatív vezerelne.

Ha valakinek a szülés nem okoz gondot és különösebb fájdalmat, és a teste sem deformálódik, nem várható el mástól hogy ugyan ez messen vele. Ez nem egy építkezés, ahol a sittet ekásta az ukrán vendégmunkás és te bele lépsz a szögben emiatt.

Én nem úgy érzem, hogy áldozatokat kell hoznom azóta, mióta anya vagyok. Nekem az anyaság kiteljesedést jelentett. Önző ember voltam a kislányom születése előtt, de mióta megszületett rájöttem, hogy nem körülöttem forog minden. Hatalmas motivációt jelent az élet különböző területein. Ilyen például az, h képezzem magam. Nagyon nehéz volt mellette tanulnom, de kitartottam és nemsokára megszerzem a diplomámat. Rengeteget erőt adott, h küzdjek.

Sokan írják azt, hogy meghíztak a terhesség alatr. Na ezzel nem volt gondom, mert eleve volt rajtam felesleg bőven. A kislányom 2 éves volt mikor fogyózni kezdtem és leadtam 30 kg-t. Szóval ez is akarat kérdése szerintem.

2 dolog van, ami hiányzik. Az egyik az alvás. (születése óta utál aludni a lányom), a másik pedig a magánszféra, hogy néha kicsit magam legyek úgy, hogy fél percenként nem hallom, hogy: aaaanya

43as látom már csak a személyeskedés megy, pedig jó volt látni, hogy valaki érvelni próbált, de csak magát mentetegette..

Kérlek, ha eszedbe jut mondd el, miért jó úgy felnőnie egy gyereknek, hogy az anyja a létezése miatt megkárosítva érzi magát!

Én sem érzem úgy hogy a gyerek miatt rengeteg áldozatot kell hoznom. Vállaltam, tudatos döntésem. A felnőttek világa amiről írsz, megoldást mindenre kell találni és ezek a dolgok lehet hogy gyerek nélkül is bekövetkeztek volna. A családi aranyak eladása nekem megérné ha csak így tudnám megoldani a helyzetünket, biztos nem sírnék pár tárgy miatt. Eszemben sem lenne áldozatként beállítani magam. Pláne nem a gyerekemre vonatkozólag.

Az meg hogy a tőled eltérő nézeteket és véleményt valló kommentelőt jelentgeted, kissé "megmondalak az óvónéninek" című dolog. Ha úgy érzed, jelentsd. Minek kell közölnöd... úgyis észre veszi ha törlik a véleményét. Biztos hogy sokan vannak még hozzád hasonló helyzetben, esetleg kérhetnéd pszichológus segítségét aki segít feldolgozni a sérelmeid. Keress egy csoportot ahol kibeszélhetitek a személyes dolgokat hasonló sorsú édesanyákkal.

Nézz mindig előre. Legyenek céljaid amikkel lefoglalod a gondolataid, ne a múlton gyötrődj.