Másnak is ennyi áldozattal járt a gyerekvállalás?

Igen. De nem tudom, hogy az áldozat-e a legjobb szó. Teljesen átalakult az életem. De nem ért meglepetésként, számítottam rá, tudtam, hogy ez lesz. De hát én akartam, én választottam. Sok minden egyszerűbb, könnyebb lenne gyerek nélkül. De hogy boldogabb lennék-e, azt nem tudom.

Maradandó bajom nem lett szerencsére a terhesség miatt. Ami nekem a legnehezebb, az az, hogy mindig legyen a gyerekkel valaki. Mindketten dolgozunk. Egy nagyi van, a többi már nem él, de ő is dolgozik. Így szünetekben iszonyat nehéz. Nyilván ha nagyobb lesz, akkor ez változik, de most ezzel nagyon szenvedünk.

Test, karrier, szabadidő, pénz, intimitás, nyugalom, hobbi, szexuális élet, ezeket mind feláldozod a gyerekekért.

Utána idejönnek gyakorira panaszkodni hogy mennyire szar szülő vagy, miközben még 25 éves korukban is a kenyeredet eszik. Persze régen az emberek lehetőségei korlátozottabbak voltak, ezért nem is kellett olyan sok mindent feláldozni, főleg vidéken.

Ma már kinyílt a világ a vasfüggöny után, ezért egyre többen vetik el a gyerekvállalás gondolatát és inkább magukra koncentrálnak. Háromgyerekes szülőként teljesen megértem őket, a gyerekvállalás kiszolgáltatottá tesz minden téren.

A régi én meghal. Egy új én fejlődik ki a gyerekkel együtt. Ha az előző életét akarja valaki élni, akkor a gyerekkel töltött életét hanyagolja.

Hatalmas áldozat a szülő feladata. Erről van még alkalmad beszélni a saját szukeiddel, az segíthet. Ezen felül egy szülői közösség (anyuka klub) is mutathat good practice-eket, ami nagyon hasznos!

Ferjhez mentem , rá 5 evre született meg a fiúnk orvosi segitséggel jöhetett ez csak letre! Hormobkezekés, műtetek, injekció kúra, tabletták, 30 kg plusz mire eljutottam oda, hogy vegre pozitív legyen a teszt. Aztan a terhesseggel meg 12 kg.

Veszelyezetett terhesség ,

De ujra vegigjarnám ezt az utat !, Pedig a testem sosem lett olyan mint régen !

Minden perce megerte !

Rá 6 evre ujra teherbe estem, 7 hónapos volt a,baba,mikor meghalt bennem, így kelkett megszüljem, ennek mar 15 eve, mai napig szomorú vagyok ez miatt,

Testem nem a,regi, de anya lehettem , szamomra,ez volt a fontos, atelni, a lemondas sosem zavart, sosem ereztem annak, termeszetesnek vettem.

Felnőtt mar a gyerekem, kirepült, ez az elet rendje, mai napig jó a kapcsolatunk, mi meg ujra felfedeztük egymast itthon , jarunk programokra, kirandulni, :)

Tipikus... na, ezért (sem) lesz gyerekem... “Elcsesztem az életem, DE legnagyobb öröm az életemben!”

Mielőtt teherbe estél, nem tudtad, hogy meghízol?! Hogy most már nem TE leszel a középpontban, hanem Ő? Nem csinálhatsz azt és akkor, amit csak akarsz, nem csak a tied az a pénz, amit keresel? Had ne soroljam...

Nem is értem amúgy, mire számítottál? Hogy egy pici felnőttet szülsz, akit épp hogy kipottyantassz, elmegy ügyvédnek, megkeni a vajaskenyerét, neked meg topmodell alkatod lesz...? De komolyan érdekel...

Szerintem is az a bajod, hogy a bajodban egyedül vagy.

Most végig gondoltam és habár a gyerekeim 8-7 évesek, de totál legjobb legboldogabb idöszakomba vagyok. Pedig az utobbi 8 évben egy rakat egészségügyi bajom volt, mütéttel stb... De még is ezek legkevésbé érdekelnek, mert itt a férjem egy olyan ember akivel boldog vagyok, akivel joban-rosszban együtt és segítsük egymást ha baj van, de legnkább élvezzük a jót.

Èn tuti pont így éreznék mint te, ha nem lenne vagy rossz párkapcsolatom lenne. Egyedül a bajokkal, gondokkal és még felelöséggel lenni egy gyerekre is, azt nevelni és az ö bajait is terelgetni...

Utolsó!

Nem mindenki hízik el a terhesség miatt. Anno én ugyan több mint 20 kiloval voltam több, mint a normál sulyom, amikor szülni mentem, utána viszont 5 kg minuszban voltam az eredeti sulyomhoz képest. Miután vékonyabb voltam,mint korábban, a melleim meg jócskán megnőttek a szoptatás miatt, kimondottan jó alakom volt.m (Azóta ahiyg már írtam sikerült elhíznom, de ennek továbbra se volt köze a terhseghez)

Nem kell feladni a magánszférát se, se önmagunkat, lehet egyensúlyozni. A baj az, hohy azt nyomják ezerrel, hogy a gyerek az első, áldozd fel magad. Pedig nem kell. Eleve en vagyok az első, mert nélkülem a gyerek nem lesz ellátva. Az időt is be lehet osztani, csak gondolkodni kell és leginkább akarni. De vannak, akiknek a gyerek valóban az első és legfontosabb és minden más lényegtelen. Az ilyen emberek előbb utóbb elmaganyosodnak, sokszor depressziósan lesznek és nagyon sokan görcsösen ragaszkodnak a gyerekhez meg akkor is, amikor az már huszonéves és önálló életet élne.