30 éve nem látott apád temetésére elmennél?

Nem

Én elmennék. 4 éves koromban váltak el a szüleim, apám a 7. szülinapomig látogatott, utána felszívódott, nem jött, nem keresett, testvére sem tudta mi lehet vele. Aztán közös ismerősöktől néha lehetett hallani, hogy itt meg ott látták, új családja van(nem biztos, hogy igaz volt) , de le van csúszva nagyon. Anyu sose mondott rosszat rá, nem tiltott tőle, ennek ellenére én nem akartam megkeresni, mert bennem mindig volt egy olyan érzés, hogy apám volt a felnőtt, ő hagyott el én nem mentem sehova, máig ott élek, ahol vele is éltünk, megtalálhatott volna. Viszont pont kB egy hónapja tudtam meg, hogy 6 éve meghalt, engem akkor sem keresett senki. Köztemetéssel egy jelöletlen sírba helyezték a hamvait tőlem, kB 20 kmre, abban a városban, ahol ő is, én is születtem. Ha akkor értesítenek, biztosan eltemettettem volna én, de legalábbis elmegyek a temetésre. Sokminden kavarog bennem, bánom is, hogy nem kerestem, de haragszom is rá. Nem tudom miért nem lettem értesítve, hagyaték szinte biztos nem volt utána, nem is érdekelne,azóta voltam a sírnál is, pont most próbálom az exhumálást elintézni és a hamvait az itteni temetőbe áthozatni.

Nem mentem el. 10 éve nem láttam, mikor meghalt - nem is tudtam róla, hogy beteg, a testvére küldött egy sms-t a hírrel meg a temetés részleteivel. Megvolt rá az okom, nem bántam meg.

Én elmentem. Magam miatt, mert nekem jót tett. Lezártam valamit... Össze is omlottam kicsit. De szerintem a belső érzéseidre hallgass, hogy mire van szükséged. Nekem arra volt, neked nem biztos, hogy így van.

Én igen elmennék

Elmennék, mert tudom magamról, hogy utána bűntudatom lenne. Könnyeket nem ejtenék érte, de legalább ott voltam. De ha mondjuk vert volna akkor biztos nem mennék el.

Nem mennék. Szerintem képmutatás. Ha akartam volna valamit, megkeresem, amíg él, amíg van értelme. Halottal nem parádézok.