Mi van, ha majd csak akkor akarok gyereket, ha már nem lehet?

Napokban egyre több a "nem akarok gyereket, baj/miért/társadalmi nyomás" stb kérdés, szóval a változatosság kedvéért, én is kérdezek egyet. :D

Rólam annyit, hogy gyerekkoromban sose babáztam, fiús voltam, nem kötött le a többi gyerek sem.

Kamasz koromban (16-18) sem tartottam cukinak a babákat.

Szakmai gyakorlatomat fél évig az újszülött, koraszülött osztályon kellett töltenem. Életem legrosszabb fél éve volt. A feladatok kiosztásakor én mindig kiosontam az tömbből.

26 éves vagyok, 8 éve párkapcsolatban, de még mindig nem akarok gyereket. Nem cukik, nem olvadok, sőt, újszülötten kifejezetten csúnyácskának tartom őket.

Nem szeretem a gyerekhangot, nem szeretem, hogy folyton kérdezősködnek, nem szeretem ahogy maguk elé bámulnak. Nem cukik és kész. A 10-15 éves korosztályt sem szeretem, tehát 0-16-ig nem viselek el senkit.

Szüleimnek is mondtam, hogy nem lesz unoka, nagyszülők sem lesznek dédik, de még mindig kérdezgetik, hogy "tervezitek már? Alakul valami? Nem lenne jobb, ha hárman lennétek?"

NEM

Viszont sógornőm ugyanilyen volt. 37 éves koráig váltig állította, hogy előbb lesz k..-rva, mint anyuka.

Láss csodát, 38 évesen, bejelentette, hogy a férjével gyereket akartak, és pár hónapon belül teherbe is esett.

Szóval ebből kiindulva, mi van, ha nekem az anyai ösztöneim csak 40 éves korom után lángolnak fel?

Akkor viszont már nem szeretnék vállalni. Annyit nem ér meg, hogy nagyobb eséllyel alakuljon ki a magzatnak egészségügyi problémája.

Később meg már nem is lehet, 50 körül menopauza, és integet az ember a hajónak.

Mit gondoltok? Várjak még 10 évet, ha nem változik a helyzet? És 36 évesen, amíg nem csúszok le a lehetőségről, csináljunk gyereket, és imádkozzak minden erőmmel, hogy az alatt a 9 hónap alatt előjön belőlem az anyai ösztön?

Vagy nagyobb az esély a pofára esésre, hogy 40 évesen jól megbánom a gyereknemzést és szörnyű anya leszek, mert nem tudok egy gyerekkel szépen beszélni sem?

Volt valaki ilyesmi szituációban, akinek kitolódott a gyerekezés-ötlet? Mi lett belőle? A trimeszter alatt megszerettétek (vagy inkább csak megbarátkoztatok a gondolattal?), esetleg nevelés közben éreztetek rá a dologra? Vagy van olyan, aki inkább a férjére bízza rá a gyerekkel foglalkozást?