Édesanyám folyamatosan kritizál és sosem támogat a fogyással kapcsolatban, mi motiválhat?
A kérdésemben nem akartam részeletezni a problémát.
Kiskoromtól fogva mindig sokat etettek a szüleim, ezért kicsit elhiztam. Nem vagyok betegesen túlsúlyos, de van rajtam egy pár felesleg. Plusz a családomban sok ducibb ember van ezért gondolom genetika is rátett ezzel.
Ez eddig nem is zavart, csak egy pár éve, amikor szerettem volna fogyókúrázni, mert van egy pár ruha darab amit szeretnék hordani és tudom, hogy rajtam ducibban nem állna jól, valamint az egészségem érdekében is szeretnék pár kilót fogyni. Azonban jött édesanyám és napi szinten elkezdte megjegyezni, hogy egy kövér disznó vagyok és mondogatta, hogy milyen ocsmány vagyok túlsúllyal és hogy azért nem lesz soha senkim, mert van rajtam felesleg. Ez a mai napig rosszul esik, hiszen évek óta ezt mondogatja. Egyszer nagyon jól haladt a diétám, de sajnos mivel napi szinten ezekkel bombázott, meguntam, elment a kedvem az egésztől és úgy abbahagytam. Most megint szeretnék fogyózni, de édesanyám egyáltalán nem támogat ebben, csak kritizál és kritizál, ahelyett hogy észrevenné, hogy semmi önbecsülésem nincs és konkrétan utálom a kinézetemet ezek miatt....
Nem tudom megbeszélni vele, mert tudni illik, hogy nagyon sokat (minden másnap) részeg és csak károgni tud.
Tudtok valami jó tanácsot adni, ami motiválhatna a fogyásra és hogy hogyan tudnám kizárni édesanyám bántó szavait? Nagyon szeretném magam jobban érezni a saját bőrömben de igy nem nagyon megy... :(
Hát ha anyám egy büdös alkesz lenne és még emellett az is ráférne a pofájára, hogy beszólogasson, Isten bocsássa meg, de ütném, mint a lovat. Én nem tűrném el, hogy alkoholista legyen az anyámból.
Egyébként minek osztasz meg vele bármit is, nem értem.
Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy egy duci nőnek soha nem lesz senkije. Én is az vagyok, és 10/10 pasijaim voltak mindig.
Azért 3-as, függetlenül attól, hogy ki miatt akar a kérdező lefogyni, egy szülő nem mondhat olyat a gyerekének, hogy dagadt disznó, meg stb..
Kérdező, nekem az jött be, hogy minden este és reggel megnézem magam a tükörben, és elképzelem magam néhány kg-al kevesebbnek. Amikor nincs ott a hurka az oldalamon, a combom kisebb, az önbizalmam pedig az egekben.
Vagy amikor utánaolvastam, hogy hány egészségügyi problémát okoz az, hogy az ember nem mozog eleget, mennyivel gyakoribb a megbetegedés, halálozás azok körében, akik túlsúlyosak és elégtelen a mozgásuk.
"Azért 3-as, függetlenül attól, hogy ki miatt akar a kérdező lefogyni, egy szülő nem mondhat olyat a gyerekének, hogy dagadt disznó, meg stb.."
Persze, normális esetben nem mondhatna ilyet, de a valóság az, hogy rengeteg ember alkalmatlan szülőnek és így vagy még rosszabbul bánik a gyerekével. Mivel egy ilyen embert nem lehet megváltoztatni, az egyetlen dolog, amit meg tud a kérdező változtatni, az a saját hozzáállása az anyjához. Bántalmazott gyerekként nőttem fel, tudom, miről beszélek. Az érzelmi függetlenedés, a megfelelési kényszer kiírtása ilyen helyzetben szükséges, mert a kérdező akár fejre is állhat, az anyjára ez nem lesz semmilyen hatással. Amíg hagyja, hogy ezek a beszólások befolyásolják a motivációját, addig soha semmi nem fog változni és minden változást elsősorban saját magunkban kell elkezdeni.
Igazság szerint próbálok felszabadulni és mindenki mondja, hogy egyik fülemen ki a másikon pedig be, de egyszerűen nem megy... :/ Tudom, hogy érzelmileg szeretne befolyásolni és hogy nincsen igaza, meg tudom magamról, hogy képes is vagyok rá, de valahol nem sikerül bevésnem az eszembe. Vissza szólni pedig nem tudok. Megvan a saját véleményem, de mindig amikor kinyitottam a számat ordibálni kezdett velem és ezt is "feladtam".
És nem tudom ki kérdezte de igen, a saját magam érdekében szeretnék fogyni, azonban mivel igy nőttem fel, hogy ahhoz voltam szoktatva, hogy mindent mindennel egyél, elég nehéz átállnom egy olyan étrendre, ahol meg vannak szabva a határok és bizonyos motivációra van szükségem, hogy ezt a határt be tudjam tartani. De az a baj, hogy jópár év lelki terror után egy kicsi is meg tud törni, habár tudom nem kéne.
Bocsánat javitok :D
"Egyik fülemen be, a másikon ki"
De te alapból csak a kifogásokat keresed:
-sokat etettek a szüleim
-családomban sok ducibb ember van ezért gondolom genetika
-egy pár éve, amikor szerettem volna fogyókúrázni
-Egyszer nagyon jól haladt a diétám, de
-Most megint szeretnék fogyózni, de
És mindezt úgy, hogy azzal kezdted, csak pár kiló plusz van rajtad. Azért aki évek óta csak gondolkodik pár kiló leadásán, miközben minden deka miatt az édesanyját okolja, az igázából csakis a kifogásokat keresi, hogy pajzsként tarthassa maga előtt, de ha anyukád hozzád sem szólna, akkor sem diétáznál és sportolnál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!