Anyukám folyton érezteti velem, hogy szülnöm kéne és háztartást vezetnem. Más nő is megkapja ezeket a családtól? Miért mondogatják ennyit?
Nem tudom már hova tenni ezt az egészet. Az az igazság , hogy még senki nem tudja de amúgy épp holnap megyünk nőgyógyászhoz , hogy megtudjuk minden rendben van-e aztán belevágunk a babaprojektbe de most ilyen szempontból ez lényegtelen.
Nem mondtuk senkinek mert nem akarom azzal stresszelni magam , hogy minden hónapban kérdezgetik, hogy na még mindig semmi stb stb...majd ha jön elmondjuk. Lényeg a lényeg, hogy én ilyen folyton tanulni vágyó , izgő -mozgó, de pihenni kikapcsolódni is vágyó emberke vagyok, aki tulajdonképpen élvezi az életet , keresgéli magát, tanulni vágyik, fejleszteni magát stb stb és nem értem miért kapom ezt a fejemhez mindig anyukámtól, hogy minek tanulok , miért nem szülök gyereket, menjek csecsemőgondozási meg főző tanfolyamra és ne nyelvet meg sokadik szakmát tanuljak.
Ma finoman utalt rá, hogy munka után nincs dolgom mert nem vezetek háztartást meg nem nevelek gyerekeket stb..hogy mit akart ezzel mondani, azt nem tudom.
A lakás mindig rendben van mert folyton takarítok, mindent megcsinálok mindig csinálok valamit, de igaz bevallom na: tényleg valóban nem minden vágyam ,hogy főzőcskézzek délutánonként ..szívesebben járok el nyelvórára, sportolni vagy a barátaimmal inni egyet minthogy itthon főzőcskézzek minden nap.
A gyerekkel kapcsolatban meg megkaptam , hogy ő nem érti, mert ő amikor kislány volt mindig imádta a gyerekeket és rájuk nézett és jó kedve lett mert olyan aranyosak stb ..és szerinte én nem voltam soha ilyen. Nem szerettem babázni, ha volt a rokonságban kisbaba nem akartam megfogni nem foglalkoztatott különösebben és ez igaz is ezt is bevallom..Most is ha látok kisbabát igen aranyos , de nem nagyon tudok velük mit kezdeni, nem fogok gügyögni nekik aranyos megnézem aztán jól van..nem az enyém mit csináljak mások gyerekeivel? sőt bevallom azt is, hogy némelyik gyerek kifejezetten idegesít és fáraszt.
Ne értsetek félre, szeretnék én is gyermeket a páromtól de tulajdonképpen azt is be kell valljam , hogy inkább a korom miatt kezdjük el ezt az egészet nem pedig az őszinte tiszta mélyből jövő vágyam miatt, hogy anyává válhassak , gondoskodhassak egy életről.
Az az igazság , hogy tulajdonképpen néha nem is értem, hogy maradhatott fenn ez az ösztön az emberekben mert azért valljuk be egy gyerek nem mindig leányálom.
Engem megijeszt ez a hatalmas felelősség, de állok elébe mert igen szeretnék tényleg gyermeket és én azt gondolom senki nem tudhatja , hogy milyen anyává válik majd.
Lehet valaki vágyik rá évekig és nem lesz a legjobb anya, míg a másik nem is vágyik rá és mégis a legjobb anyuka lesz belőle.
Szóval nem tudom , de olyan furcsa ez nekem.
Hogy kezeljem ezt az egészet?
Ti is kaptok ehhez hasonló utalásokat, hogy szüljetek és főzzetek ?
És attól még , hogy valóban nem különösebben rajongok más gyerekeihez attól még lehetek jó anya?
Össze vagyok zavarodva néha.
Bűn, hogy nem mentem hamar férjhez és nem szültem gyerekeket hanem könnyebb életet élek?
Néha már már lelkiismeretfurdalásom van, de őszintén nem bánom, hogy nem mentem férjhez 20 évesen és nem szültem gyerekeket mert tartalmasnak éltem meg így is a huszas éveimet.
Most 33 vagyok és most jutottam el arra a szintre , hogy bevállaljam lesz ami lesz.
Bűn ez? Baj ez?
Vagy csak ennyire más ez a generáció és nem is én tehetek róla csak ez egy ilyen önzőbb generáció?
Mert igen bevallom az vagyok.
Önző vagyok, mert amikor hallom, hogy más gyereke ordít meg hisztizik akkor mindig arra gondolok, hogy úristen ez nem hiányzik még nekem úgy istenigazából.
Nyilván a sajátom más lesz (vagyis remélem) de nem mondom hogy jaj de édes kis aranyos a gyerekre aki ordít meg hisztizik.
Szerintem inkább idegesítő mint aranyos na..
Bűn ez?
Én is megkapom évek óta pedig 10 évvel fiatalabb vagyok mint te. :o Nagymamám szentül meg van győződve róla, hogy Isten azért teremtette a nőt, hogy szüljön :D Nyilván én másképp gondolom. Én se akarok gyereket! Most jöhetne a "gyerek túl sokba kerül" kifogás de ha adsz 50 milliót akkor se lesz több kedvem hozzá.
Sokan elfelejtik, hogy egy gyereket nem csak megszülni és etetni kell hanem egy lelkileg is egészséges embert nevelni belőle. Ha csak a külső nyomás vagy a társadalom illetve család elvárása miatt vállalsz gyereket akkor nem csak a sajátod de valószínűleg egy ártatlan gyerek életét is tönkre teszed lelkileg.
válasza:Nem bűn!
Szerintem sokkal nagyobb gond úgy gyereket vállalni, hogy nem is akarod igazából, hanem csak a korod meg a környezet elvárásai miatt tennéd: ne tedd!
Nagyon meg fogod bánni, mert igen a gyerekkel vége a saját életednek és BORZASZTÓAN nehéz lesz!
Igen, önzőség, de ha nem szívből jön, később sem fog megváltozni a helyzet és tévedés azt gondolni, hogy majd megváltozol, majd beilleszkedsz a többiek közé, mert aki nem ősanya típus, az mindig picit kívülállónak fogja magát érezni és megbánja a rohadt nagy felelősséget.
"Szerintem inkább idegesítő mint aranyos na.."
Te még nem állsz rá készen. Én a helyedben nem engednék a külső kényszernek. Maradj boldog és örülj, hogy még nem másztál bele, még szabad vagy!
40 évesen is szülhetsz még, ha meggondolod magad, de most még ilyen gondolatokkal telve szerintem nem kellene és legbelül te is így érzed, különben nem írtad volna ki a kérdést, hanem gondolkodás nélkül már vállaltál volna....
Szerintem csak az szüljön, aki szívből és önként akarja, ne más, hanem a saját döntésed legyen!
válasza: válasza: válasza:"Más nő is megkapja ezeket a családtól?"
A legtöbben igen, főleg, ha nem állítják le a családot időben.
"Bűn ez?"
Nem.
"Baj ez?"
Nem. Az viszont baj, hogy ennyire fontos a számodra, hogy megfelelsz-e más embereknek (ideértve a családodat is). Csúnya vége szokott lenni, ha az ember nem önmagához hű, hanem mások elvárásaihoz igazodva dönt ilyen kérdésekben.
"Önző vagyok, mert amikor hallom, hogy más gyereke ordít meg hisztizik akkor mindig arra gondolok, hogy úristen ez nem hiányzik még nekem úgy istenigazából."
Az önzés azt jelenti, hogy másokkal nem egyenlően fontosnak kezeled önmagadat, hanem jóval fontosabbnak, és az érdekeidet is ennek megfelelően viszed keresztül. Pl. három szelet sütit eszel meg egyedül, két másik társadnak meg egy szelet se marad. Az általad vázolt helyzetnek ehhez semmi köze. Ha azt várja tőled valaki, hogy a személyiségeddel ellentétes döntéseket hozz (pedig az említett döntések nem bántanának senkit), és te ezt megtagadod, az nem önzés, hanem önvédelem.
"Szerintem inkább idegesítő mint aranyos na..
Bűn ez?"
Ez nem bűn, hanem egy benyomás. Attól, hogy ezek az érzelmek bűntudatot váltanak ki belőled, még így fogod látni a dolgot, szóval semmivel nem vagy előrébb, ha megijedsz tőle. Inkább gondold végig, miért keletkezett benned ez a benyomás. Mi idegesít a gyerekekben pontosan? Hogy igényt tartanak minden perc figyelmedre? Vagy esetleg az, hogy "kötelező őket imádni", és annak idején te nem kaptad meg ugyanezt? Sokat megtudhatsz magadról, ha nem elutasítod az érzelmeidet, hanem belemész, és jó alaposan megfigyeled őket.
"Az az igazság , hogy tulajdonképpen néha nem is értem, hogy maradhatott fenn ez az ösztön az emberekben mert azért valljuk be egy gyerek nem mindig leányálom."
Az ösztön a párzásra korlátozódott, és nem a gyerekszülésre. Amióta van fogamzásgátlás, hatalmasat esett is a születésszám, és azóta sulykolják a nőkbe, hogy a "szent anyaság", meg a "női princípium" így meg úgy. Ha ösztön lenne, erre nem lenne szükség.
válasza:Ne érdekeljen más véleménye, a gyerekvállalás egy életre szól, és gyökeresen megváltoztat mindent. Engem konkrétan sosem érdekeltek a gyerekek a babák főleg nem, egyszerűen a gondolataimban sem volt a téma. 31 voltam majdnem, mikor becsúszott, és bizony rendesen meg kellett küzdenem magammal, hogy kötődni tudjak hozzá, mert semmilyen iránta érzett vágy nem előzte meg. Nagyon szeretem egy csodalény, de nem vqgyok egy sztáranya, türelmetlen vagyok, és ha a fizikai-mentális határaimat elértem, kriminálisan viselkedem, egy hisztérikává válok amíg nem hagynak békén kipihenni magam legalább annyira, hogy ne érezzem magam egy rongydarabnak. Ilyen esetekben a gyerekem lelkiismeretfurdalás nélkül az apjára akasztom, hogy tessék, én most elmentem, és visszajövök ha már nem vagyok közveszélyes.
Szóval egyáltalán nem lettem csordultig telve anyai ösztönökkel, és nem is szeretnék második gyereket, mert nem nekem való. Az igazság az, hogy amióta van gyerekem egyre kevésbé keresem a többgyerekes családi barátokat, mert abszolúte a kimerültre fáradok másol hangzavarában és káoszában is, és ha elmegyek máshova, leginkább pihenni szeretnék.
válasza: válasza:Régen is sok nő nem szeretett volna gyereket, de még maguknak sem merték bevallani. Kényszerből, társadalmi nyomásból szültek és meg is lett a böjtje. A gyereken vezették le a gondaikat. A gyereket okoljàk sokan a mai napig, amiért nem lett karrierjük, amiért nem éltek eleget stb.. Pedig a gyerek rohadtul nem tehet semmiről.
Igenis rendben van, ha az ember felvàllalja, hogy egyáltalán vagy még nem akar gyereket.
Kutya kötelessége mindenkinek tiszteletben tartani a döntésed.
Én beszélnék a helyedben anyukáddal, hogy akadjon le a témáról.
Neki hetente-2 hetente biztosan nagy élmény lenne unokázni. De te meg 0-24ig felelősséget vállalnál érte és legalább 2 évtizeden keresztül. Anyagilag és időben is óriási felelősség egy gyerek felnevelése.
Könnyű másnak mondani, hogy szüljön, úgy, hogy nem neked kell kihordani, szülni, nevelni, ellàtni.
válasza:Hú, bocsi, nem olvasom végig.
Persze, engem is nyaggatnak, hogy mikor lesz gyerek.
Amint szóba hozzák, felállok és elmegyek, vagy leteszem a telefont. Majd csak leszoknak róla, én meg addig se hallgatom.
válasza:Nem, nem lesz más a sajátod se. Ugyanúgy idegesíteni fog, csak azt nem hagyhatod ott azzal, hogy bocs sok a dolgom, haza kell mennem...
Neked nem való gyerek, legalábbis még nem. Nem akarlak ezzel megbántani, de vannak ilyen emberek. Nincs is ezzel semmi gond, de csak a korod miatt ne vállalj gyereket, mert tönkreteszi a te életed is és az övét is egy olyan család, ahol nem is igazán akarták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!