Mik azok a mondatok, megjegyzések, amiket már gyerekkorodban eldöntöttél, hogy Te a gyerekednek majd soha nem fogod mondani?

"úgyse tudod megcsinálni"

"Látod ehhez se értesz"

"Buta vagy"

"Csúnya vagy"

"Nézd Xy jobb nálad vegyél róla példát"

Még nincs gyerekem de az 100% hogy ilyeneket nem fogok neki mondani.

Azért mert. Csak. Mert én azt mondtam.

Csúnya vagy ebben a ruhában. A másikban is.

Olyan vagy, mint apád.

Úgy se tudod megcsinálni.

Betartottam. Mondjuk nem is volt nehéz.

"Bárcsak ne szültem volna gyereket!"

Most meg csodálkozik, hogy nem keresem a társaságát.

A lentieket ugy olvassatok, ugy, hogy

ez ment kb 10 eves koromtol, majd munka es sajat elet mellett felnottkent is jartam at hozza kb a szarbol kipucolni, mert ugye a takaritas, mosas stb nem ferfimunka.

A lentiek gunyos es/vagy vorosfeju, uvolto hangnemban hangzottak el mindig:

"tehetetlen, lusta ember vagy"

"te idiota panelgyerek"

(mert annak idejen pl az egyetemi vizsgamra tanultam ahelyett, hogy delben, a 35 fokban kimentem volna kukoricat kapalni /mikozben o bent nezte a tvt, itta a sort)

"miattad van, mert mindig visszapofazol"

"kinyitod a szad es csak a fos omlik ki rajta"

"miert neztel arra, te tehetetlen nyomorult?"

"semmit nem csinalsz,csak mereszted azt a nagy p.csad"

"nem kenegetni kellene a p.csad, meg pocsekolni a vizet a furdoszobaban egesz nap, hanem TENNI is valamit"

(akkor meg ott laktam, es zavarta, hogy minden nap furdok (szamlakat mindent en fizettem..), neadjisten, munkanapokon sminkelek reggelente 15 percet)

"tehetetlen hajpacni"

(gyerek-kamaszkoromban anorexiakozelben voltam evekig, felnott koromra ezen tullettem,de nagyon konnyen visszacsuszok az onsanyargatasba- hala istennek, van 6-7 kilo feleslegem, amit 4eve tartok..szoval, nem vagyok tonnadonna igy sem, de neki az tetszett, amikor a csigolyaim es a bordaim kilatszottak.)

"itt all a retek, ott a szar..na, kiiii a nagy lany itt?! hogy neeez ki minden, mint a putris ci.ganyoknal?!"

(az egesz hazban CSAK en takaritottam mindenki utan, ahol jellemzoen mindenhova, szonyegekre stb siman ramentek a kinti saros bakanccsal stb..es igen, volt, hogy a lepcsot nem soportem le vagy nem pucoltam ablakot pl a wcben egy ideig, de ez sztem nem normalis...gyerekkorom,egyetemi eveim, felbott eletem elso par eve igy telt.)

A vicc, hogy kulvilag fele mi vagyunk/voltunk a tokeletes csalad.....

Mindezek melle, en vagyok a gonosz, rossz gyermek, aki csakis azt varja, hogy o meghaljon.

Evekig tartott, hogy normalis onbecsulesem legyen.

Ha valaha lesz gyerekem, sosem hagyom, hogy hasonlot ateljen.

"Ne énekelj", amikor sír. Ez eszméletlenül undorító, empátiátlan, pszichológia mínusz csillagos ötös fölé fölé.

"Ahova raktad", amikor keres valamit. Mellesleg nálam emiatt az elején kialakult, hogy megjegyezzem, mit hova rakok, és az esetek 99%ában egyáltalán nem volt ott. Ebből jön a következő iszonyat ubdorító, buta moslék kifejezés;

"Akkor ki? Én?", amikor mondja a gyerek, hogy az a valami nem ő volt, vagy hasonló. A kifejezés arra enged következtetni, hogy csak a gyerek és a kifejezést használó letezik...., pedig még van pár csillió élőlény, vagy folyamat/esemény.

Most így hirtelen ezek ugrottak be. De amúgy egy idő után rájöttem, hogy nem kell olyan, hogy "na eztbsose fogom mondani", mert ha normálisabb vagy e szintnél, akkor egyszerűen majd jön érzésből a helyes lereagálás.

Nálam a gyerekvállalás nem releváns de a kedvenc mondataim a következők voltak:

"Nem érdekel más gyereke, az érdekel amit te kaptál (pl. jegy)" ugyanakkor:

"Bezzeg XY"

"Elbaxtad az életem, bárcsak ne léteznél"

"az isten ilyen hülye gyereket nem baxott a földre mint te vagy"

"én megmondtam"

"na majd meglátod ha meghalok"

"semmi nem lesz belőled"

"életképtelen vagy"

"fogyatékos vagy"

stb.

Betartani így is valamilyen szinten sikerült, mert hasonló dolgokat nem csak a gyerekének mond az ember, hanem barátainak, kollégáinak is mondhatja és szándékosan nem használok ilyeneket még a háziállataimmal szemben sem.

"Én vagyok az anyád, én parancsolok."

Kérés helyett utasítás kijelentő módban, pl. "Kimész, és behozod..."

Mások előtt, de úgy, hogy halljam: " Nem tudja ő, mibe került nekünk, hogy taníttattuk."

"Minek csinálod, úgyis mindig van, aki jobb."

Amikor tőlem független okok miatt másként alakultak a dolgok: "Nem ezt ígérted."