Van itt olyan aki kirakta a gyerekét /18 év felett/ otthonról? Mi történt aztán?

Az én fiam hasonló volt.Elvégezte az iskoláit,majd semmi munka, aludt délig,kaja szar volt neki, szobája disznóól, be se engedett,csúnyán beszélt velünk, nem segített, csak vegetált.Nem kért kölcsönöket, tőlünk se kért pénzt.Nem csavargott.Talán ennyi a különbség.

De céltalan volt.Én folyton magamat hibáztattam, mit rontottam el.Volt 2 nagyobb dolgozó, családos testvére, akikkel soha nem volt gond.

Én nagyon utánaolvastam pszichológus írásokból, mi lehet a baja.Mert vele nem lehetett beszélni.

Mindenhol azt írták, ha normális volt x ideig, akkor észhez fog térni, mert nem felejti el a nevelést, amit kapott, és a szülői, testvéri példát sem.

Szóval én türelmesen vártam.Nem szidtam, nem veszekedtem vele.ELMÚLIK-gondoltam.Mindig jó gyerek volt, nem igaz hogy nem fog változni.

Időnként próbáltam vele beszélgetni.Nehéz volt.

De SOHA nem raktam volna ki!

Bármilyen is volt, mégis csak az én gyerekem!

Néha elővettem a kiskori képeit, milyen kis tündér volt, néztem és sírtam.Többször mondtam neki, mondja el mi a gondja, mi mellette állunk, segítünk ha kell.

Ez tartott vagy jó 2 évig.

Aztán rájött, nincs egy rendes ruhája sem, nincs pénze.Ment volna koncertre, jó drága jegy.Mondtam neki, nincs rá pénz, de ha nagyon szeretne menni, megoldjuk,de láthatja, dolgoznia kéne,akkor lenne pénze.

Végül 25 évesen azt mondta, albérletbe akar költözni, és munkát keres.1 hónapon belül talált is munkát, elment albérletbe.Lett egy barátnője.Ennek 4 éve.Nagyon jó helyen dolgozik, megbecsülik, jó munkát végez, jól keres, összeköltöztek a barátnőjével, most lakást akarnak már venni.

A kapcsolatunk is rendeződött, nem azonnal hanem fokozatosan.2 hetente hétvégén jönnek haza,gyakran hív telefonon.

Folyton pénzt akar adni, mert neki van , és már egyszer azt mondta, mi is eltartottuk őt míg nem volt keresete, most ő akar segíteni nekünk.És azt is mondta, szégyelli hogy olyan hülye volt.

Ezt azért írtam le, hogy van kiút.Próbáljatok vele beszélgetni.Nem vádolva.Hátha ha azt érzi, még így is szeretitek,megváltozik.

Akkor itt neked kell venned egy nagy levegőt és kitenned.

De ebben az esetben pár hét haladékkal nem mész semmire, úgysem tartod be, és ő meg nem veszi komolyan.

Adnék neki mondjuk 100 ezer forintot (abból bérelhet egy motelszobát és vehet ennivalót, amíg el nem megy dolgozni) és megmondanám, hogy azonnal pakoljon össze.

Sajnos igen, nem árt ha egy kicsit bedobnátok a mély vízbe, hogy észhez térjen. Amíg nincs gondja semmire úgymond, nem is fog változni. De miért lett ilyen???

Ki rakva egyébként ki lettünk anyóstól a férjemmel együtt, de nyilván nem ilyen okból. Anyósnak ez volt a könnyebb megoldása egy olyan konfliktus helyzetre, amit ők generáltak. Náluk már egyetlen nemet mondás kiverte a biztosítékot annyira, hogy húzzunk is el...

Kirakhatod.De egyrészt utána nézd meg milyenné válik a viszonyotok.Mert örökre meg fog haragudni.Onnantól gyakorlatilag elmondhatod, hogy volt egy fiad.

A másik dolog, hogy mivel nem lesz pénze, lakása, egyre lejjebb fog csúszni a lejtőn, és egy ponton már nem lesz neki visszaút.

Vedd úgy, hogy ő most bajban van.Lelkileg biztos.Mert nem találja önmagát, nincs életcélja.Lelkileg beteg, ugyanúgy nem lehet magára hagyni, mintha bármi más betegsége lenne.

Egy képzeletbeli mérlegre tedd fel két oldalra,egyik oldal hogy elveszíted őt, ha kirakod+lezüllik.Másik oldal pedig hogy most mennyire visel meg téged amiket csinál.A fejedben, szívedben merre billen a mérleg?

Ha még tűrsz neki, benne van a pakliban, hogy ez a helyzet megváltozik.De ha kirakod, az egy végleges dolog.

Én írtam, hogy az én fiam is ilyen volt, és most már teljesen megváltozott.

Boldog vagyok, hogy akkor nem rontottam el semmit, hogy vártam.Mert rájött, hogy mellette állunk, nem csalódott bennünk.Nem veszítettük el.

Te ismered őt, ki tudod számítani, mi lesz vele és a kapcsolatotokkal ha kirakod.

"Ha még tűrsz neki, benne van a pakliban, hogy ez a helyzet megváltozik" - ugyan már, mitől változna??? Lehet, a te fiad 1 volt az 1000-ből, de nem ez a jellemző!

Azon kívül ez a fiú agresszív, kölcsönöket halmoz fel, és már 24.

Ha a kérdező tovább tűr, csak a saját életét teszi még jobban tönkre.

Na és ha a fia "megharagszik"? Most is a kérdezőt hibáztatja. Ha kiteszi, legalább béke lesz otthon. Egyszer úgyis ki kell majd tennie, de addig is, amíg a sarkára nem áll, kínlódik még egy csomót.

A szülő nem tehet róla, hogy egy gyereke kilóg a sorból, ha nem olyan lesz, mit a másik kettő, annak ellenére, hogy mindenről ugyanúgy gondoskodott...

Ne haragudj a hasonlatért, de az állatoknál is van, hogy néha elfajzanak, holott ugyanazok a szülők. Nem tehetsz róla, nem tudod megváltoztatni, csak alkalmazkodni vagy kirakni. Más lehetőség szerintem nincs.

Hát tudod a karma az karma. Lehet, h most nektek jól megy és van munkátok. De mi lesz, ha jön a nyugdíj és kisnyugdíjasok lesztek havi 50 ezerrel?

Ha most kirakjatok a fiút, akkor ti se várjatok utana semmit tőle.

Nem addig kell támogatni a gyereket amíg fel lehet venni utána a családit.

Amugy meg egy családban a szeretet a legfontosabb nem a pénz. Hiszen te a fiadat szereted es nem a pénztárcáját, ugye?

Ki fog alakulni a dolog hidd el :) addig pedig örülj, h szeretetben és egészségben vagytok egymásnak :) és hidd el, h ez a legfontosabb dolog a világon! :)