Meddig támogatnád a gyerekedet a felvételit illetően? Hol álljak?!

Van egy közeli (nagyon) rokonunk, már a 4. alkalommal nem vették fel a Táncművészetire... Az első 2 próbálkozásnál már az első selejtezésen kihullott (ahol a táncot figyelték), a 3.-nál ott továbbjutott, majd a következő alkalomnál az elméleti felvételinél bukott el, a 4.-nél ismét a táncon. Kiskora óta táncol, tanít is (2 gyerekcsoportot, szóval nem nagy valami, ovisokról van szó). Én már az első felvételinél mondtam, hogy ide kevés lesz az, hogy heti 3-szor táncol délután, meg néha fellép, mert oda olyanok jelentkeznek, akik ilyen középiskolába jártak, napi szinten táncolnak több óra hosszát. Akkor le lettem hurrogva, hogy milyen rosszindulatú vagyok, és hogy ő 6 éves kora óta táncol, csak felveszik. Hát nem. Ráadásul az alkalata sem táncos alkat, a súlya miatt folyamatosan fájnak a térdei, félév alatt kétszer volt szalagszakadása, és három orvos is mondta, hogy műteni kellene minél hamarabb. Ő ezt nem akarja, merthogy akkor hónapokig nem táncolhat, de így meg folyamatosan lesérül, fájdalomcsillapítót szed.

23 éves lesz, a volt gimis évfolyamtársai már dolgoznak a szakmájukban, mesterképzést végeznek, építik az életüket. Ő pedig még egy nyelvvizsgát nem csinált, és az élete az, hogy táncolhasson. Azt mondta, hogy ezt szereti csinálni, ő nem tudna a könyv meg jegyzet felett ülni éveken át, és magolni. Valahol megértem őt is, hogy tizenx éves kora óta ez az álma, nem akarja feladni, de ott van a másik oldal. Hogy hiába tehetősebbek a szülei, olyan a szakmájuk, amit ő nem bírna folytatni, tehát nem az van, hogy megörököl egy céget majd. Ha a szülei már nem lesznek, nem fog tudni úgy élni, ahogy most (ráadásul ők már idősebbek is, mindketten 50 felett vannak).

A szülők nekem panaszkodnak, hogy nem tudják mi lesz vele így, mert ez neki már olyan, mint egy függőség. Beszélni sem lehet vele, mert fel van háborodva azonnal... Ő is mondja mindig, hogy a szülei mennyire lenézik ezt az egészet, nem látják a belefektetett munkát 1-1 fellépésbe, darabba, és ők ezt egy hobbinak látják csak. Én meg itt vagyok középen, nem akarok róla sem rosszat mondani a szüleinek, ahogy a szülőkről sem.