Meddig támogatnád a gyerekedet a felvételit illetően? Hol álljak?!
Van egy közeli (nagyon) rokonunk, már a 4. alkalommal nem vették fel a Táncművészetire... Az első 2 próbálkozásnál már az első selejtezésen kihullott (ahol a táncot figyelték), a 3.-nál ott továbbjutott, majd a következő alkalomnál az elméleti felvételinél bukott el, a 4.-nél ismét a táncon. Kiskora óta táncol, tanít is (2 gyerekcsoportot, szóval nem nagy valami, ovisokról van szó). Én már az első felvételinél mondtam, hogy ide kevés lesz az, hogy heti 3-szor táncol délután, meg néha fellép, mert oda olyanok jelentkeznek, akik ilyen középiskolába jártak, napi szinten táncolnak több óra hosszát. Akkor le lettem hurrogva, hogy milyen rosszindulatú vagyok, és hogy ő 6 éves kora óta táncol, csak felveszik. Hát nem. Ráadásul az alkalata sem táncos alkat, a súlya miatt folyamatosan fájnak a térdei, félév alatt kétszer volt szalagszakadása, és három orvos is mondta, hogy műteni kellene minél hamarabb. Ő ezt nem akarja, merthogy akkor hónapokig nem táncolhat, de így meg folyamatosan lesérül, fájdalomcsillapítót szed.
23 éves lesz, a volt gimis évfolyamtársai már dolgoznak a szakmájukban, mesterképzést végeznek, építik az életüket. Ő pedig még egy nyelvvizsgát nem csinált, és az élete az, hogy táncolhasson. Azt mondta, hogy ezt szereti csinálni, ő nem tudna a könyv meg jegyzet felett ülni éveken át, és magolni. Valahol megértem őt is, hogy tizenx éves kora óta ez az álma, nem akarja feladni, de ott van a másik oldal. Hogy hiába tehetősebbek a szülei, olyan a szakmájuk, amit ő nem bírna folytatni, tehát nem az van, hogy megörököl egy céget majd. Ha a szülei már nem lesznek, nem fog tudni úgy élni, ahogy most (ráadásul ők már idősebbek is, mindketten 50 felett vannak).
A szülők nekem panaszkodnak, hogy nem tudják mi lesz vele így, mert ez neki már olyan, mint egy függőség. Beszélni sem lehet vele, mert fel van háborodva azonnal... Ő is mondja mindig, hogy a szülei mennyire lenézik ezt az egészet, nem látják a belefektetett munkát 1-1 fellépésbe, darabba, és ők ezt egy hobbinak látják csak. Én meg itt vagyok középen, nem akarok róla sem rosszat mondani a szüleinek, ahogy a szülőkről sem.
Az a baj, hogy a szülők nem tudták soha, hogy egy ilyen szintű egyetemre mennyire nehéz bekerülni, mekkora a túljelentkezés. Ők azt gondolták, hogy a heti 2-3 másfél órás táncóra elég lesz, bár nagyon sokáig nem bírtak belenyugodni abba, hogy a gyerekük ezt a szakmát választja, és nem valami komolyabbat. Mert szerintük ebből nem fog tudni megélni, hamar "kiöregszik" az egészből, vagy tényleg egy rossz lépés/sérülés, és soha nem folytathatja... Ez az egyik problémájuk most is, hogy a térdei már 'rosszak', mi lesz később, ha napi szinten több órát kell táncolnia.
Második válaszoló, nem kell ennyire ellenségesnek lenned. Én nem állok senki pártján, nem beszélek senki ellen. Egyszerűen mindkét felet látom/hallom folyamatosan, és nehéz ez. Hiába ez az álma, ha nem tudja valóra váltani... Mert az évek telnek, és ha most nem veszik fel, amíg fiatal, 28-30 évesen még kevésbé fogják. Ráadásul az élete más területeit elhanyagolja. Nincs jogsija, nyelvvizsgája, semmiből nem csinált emelt érettségit anno. Neki a tánc a minden. Amivel nem lenne gond, csak éppen abból nem fog megélni, hogy óvodásokat tanít az alapokra.
"Úgy is addig fog próbálkozni, amíg össze nem jön neki. "
Túl sok próbálkozása már nincs, mert kiöregszik.
Ha 4x nem sikerült neki és a 4. alkalommal is a tánc miatt nem vették fel, akkor jobb lenne ezt az egészet elengednie és hobbi szintre helyezni. Kimagaslóan sikeres nem lesz benne.
Én már valószínüleg a második sikertelen felvételi után közöltem volna vele, hogy ezek szerint nem megy neki, ne eröltesse.
De ha egész öszinte akarok lenni, akkor már elötte ragaszkodtam volna ahhoz, hogy legyen legalább egy normális nyelvtudása, a heti pár alkalom tánc mellett vagy szakmája vagy valami egyéb képzése, és csak ha ez megvan, akkor kezdhet ilyen pályára jelentkezni.
Aki meg belekötött a kérdezöbe: ha egyrészt nem fektet elég energiát a lány a gyakorlásba, mert a heti 3-4 óra semmi ilyen téren, nem tud megfelelni a felvételiken, folyamatosan megsérül, akkor tényleg alkalmas erre a pályára.
Hiába lenne ez az álma, ha semmi esélye sincs arra, hogy sikerüljön.
Jobb lenne, ha végre felfogná, hogy ez szép és kreatív hobbi, de ebböl ö nem fog tudni megélni. És legkésöbb, ha a szülök abbahagyják a munkát, kénytelen lesz valamit dolgozni.
"23 éves lesz, a volt gimis évfolyamtársai már dolgoznak a szakmájukban, mesterképzést végeznek, építik az életüket. Ő pedig még egy nyelvvizsgát nem csinált, és az élete az, hogy táncolhasson"
Na jó nekem itt kinyílt a bicska a zsebemben! Mégis ki a lópikulát érdekli, hogy a volt- már egyébként vadidegen - osztálytársai mit csinálnak meg hol tartanak az életben?
Erre szokták azt mondani, hogy "Everyone has a different journey".
Tudod ki az a Jack Ma egyébként? Azt az embert, Kína mostani leggazdagabb üzletemberét tizedjére sem vették fel a Harvardra, sima tanárképzőre is csak negyedjére. Amikor elvégezte, 2500 forintnak megfelelő jüan-t keresett havonta. 35 éves koráig így élt!!! Ő mégsem mondta, hogy volt osztálytársai ezt- meg ezt meg ezt csinálták meg építették az életüket. Ő A SAJÁT ÉLETÉVEL FOGLALKOZOTT ÉS MEG IS LETT AZ EREDMÉNYE! Nem pánikolt, hogy más mit csinál, hol végzett.
Ki nem szarja le, hogy mit csinálnak a volt nyomorék osztálytársai? Azt csinál az életével amit akar és aki kitartó azt igenis ebben a morálisan szar világban meg kell becsülni!
Kitartó emberek által van ma elektromos autó, kitartó emberek miatt van végeláthatatlan tudomány, végsőkig kitartó ember miatt van KFC, személygépkocsi, repülőgép stb...! Lehet, hogy 10 év múlva tanár lesz a Tancmuveszetiben. El nem tudod képzelni, az aki végsőkig kitart később mire lehet képes!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!