Miért ilyen velem anyukám? Velem van a baj?

17 éves lány vagyok, jelenleg egy elég erős gimnáziumban tanulok 10. évfolyamban (a nyelvi előkészítő miatt). Ebben a pár hónapban nagyon sok minden a nyakamba szakadt, legalábbis én számomra ez sok minden. Pl.: 2 db előrehozott érettségi (angol és infó), felsőfokú nyelvvizsga (angol), rengeteg dolgozat (heti 2db) és kresz+elsősegély vizsga. Mindez ebben a hónapban. Ezekkel összességében nem is lenne gond, csak az a baj, hogyha bármiben segítséget kérnék édesanyámtól (igazából nem is segítséget, csak tanácsot) egyszerűen nem segít. Vagy csak a tabletjét nyomkodja és alig reagál arra, amit mondok, vagy felvonul a szobájába és azt, mondja, hogy hagyjam már békén. És ez már nagyon sokszor előfordult. Igazából nem is lenne baj, de van egy 11 éves öcsém is (akit szerintem jobban szeret), ám mikor a "neveléséről" van szó, akkor ugyanezt csinálja. Szinte nincsenek itthon szabályok, hogy pl meddig nyomkodhatja az öcsém azt a hülye telefonját stb. És ez már szerintem a tanulmányai rovására is megy. Én próbálom egy kicsit jobb útra terelni a tesómat és emiatt sokat is veszekedünk pl azon ha rászólok, hogy a telefonozás helyett inkább olvasson vagy játszon a haverjaival. És lehet, hogy velem van a baj, de egyszerűen nem bírom ezt az egészet (öcsém "nevelését" plusz a vizsgákat) teljesíteni mindenféle segítség vagy tanács nélkül. Emellett például még az is nagyon frusztrál, hogy anyám folyton fogyókúrázik (amúgy alapból is nagyon vékony) és ha én például egy nap kicsit többet eszem vagy ilyesmi akkor magamon érzem a méregető pillantását. Egyszerűen azt érzem, hogy nem tudok megfelelni ennyi mindennek. Egyszer már megbuktam a felsőfokú nyelvvizsgán és nagyon félek attól, hogy ez megint meg fog történni. Akkor szerintem anyám még nagyobb szardarabnak fog gondolni, mint most. Emelett most irtóra megbetegedtem (nem is tudom, hogy miért, sohasem szoktam beteg lenni, szerintem évek óta nem voltam ilyen szarul, mint most) és persze ez is a legrosszabb pillanatban, mikor amúgy is annyi mindent kéne teljesítenem. És mikor megkérdeztem anyámat, hogy ő milyen gyógyszert ajánl, vagy, hogy szerinte menjek-e holnap suliba/edzésre egyszerűen csak elkezdte forgatni a szemét és szinte nem mondott semmit csak nyomkodta a tabletjét. És összességében csak az zavar nagyon, hogy amúgy ő nagyon jó anyának tartja magát, meg kb mindenkinek eldicsekszik a teljesítményeimmel, de én azt érzem, hogy ha igazán szükségem lenne rá (vagy tényleg csak egy anyai tanácsra), akkor nem számíthatok rá. Már arra is gondoltam, hogy elmegyek egy pszichológushoz, hogy legalább ő meghalgassa a "problémáimat" és kaphassak valami tanácsot, de nem akarnám annak az árával anyámat terhelni. Meg valószínűleg nem is engedné. Persze, simán lehet, hogy csak én vagyok ilyen gyenge lelkű, és velem van a baj. Vagy ez a normális, én már nem tudom. Ezért kérdezlek titeket, hátha tudtok segíteni. Ti mit gondoltok erről? Min kellene változtatnom, hogy elnyerjem édesanyám figyelmét/elismerését? Mit kellene tennem?

Köszönöm szépen, ha elolvastátok, bocsánat, ha kissé (vagy nagyon) zavaros, de mostanában nem tudom rendbe szedni a gondolataimat.