Lehetséges, hogy emiatt a "gyerekkori trauma" miatt nem akarok a (pár) kapcsolataimról beszélni neki?

Jo, oke, ne szoljon bele az anyja a dolgoiba, mert o onallo ember. Aha ok, szóval ha az en 17 eves GYEREKem azt modnja hogy anyu en csak szexkapcsizok valakivel a gimiben akkor alljak továbbra is ugyanugy hozza? Hahaha. A gyerekem marad nyilvan, de valami nem fer bele az ertekrendembe. Most is 21 éves és ELEG GYAKRAN ismerkedik ferfiakkal? Ez mi a fraszt jelent? Ha volt ket komolyabb kapcsolat is benne, ami minimum 1 ev. Tenyleg az lett belőle aminek az anyja látta 17 évesen, egy ribizli.

Igen, lehetseges hogy neked ezek a "traumák" amik miatt nem osztod meg anyaddal a dolgaid. Ok, tenyleg röhej a no kicsit, nem fikazzuk a gyerekünk parjat max jóindulatúan es egyszer.

De nem is az a lényeg, a kérdésedben ott van egy teljesen masik sztori. Miert hibaztatod anyad, amikor o azt akarta hogy ne legyel riherongy? (Aztan persze vegul az lettél de az mindegy most) 😀

Az én anyukám is ilyen volt és még ennél durvább dolgokat is csinált, átkutatta rendszeresen a szobám minden egye zugát, és ha talált valamit (kis naplóbejegyzést, levelet, egy fényképet a szeretett fiúról, stb.), akkor diadalittasan kirakta az asztalomra, az várt otthon, mikor hazaértem. Rendszeresen kirángatott kis ártatlan, általános iskolásoknak szervezett "bulikról" (ezek annak idején eleve este 8-ig tartottak, ne gondoljatok ennél többre), amelyekre előzőleg, igaz, hosszas kérlelés után, de ő engedett el. Rengeteg megalázást kellett elviselnem.

Most 40 éves vagyok, három gyerekem van.

Az anyukámmal teljesen rendeződött a kapcsolatunk, mert ő is rengeteget változott, bölcsebb lett, és én is sok mindent megértek, ami benne lejátszódhatott, még ha őrölt rosszul kezelte is a féltését. Ő olyan anya, aki a rengeteg hibája ellenére mindig jobban szeretett az életénél is, sajnos igen, rámtelepedett és maradandó károkat okozott nekem, de megbocsátottam, mert soha nem rosszindulatból csinálta ezeket, hanem vagy tudatlanságból, vagy gyengeségből, mert nem tudott uralkodni az érzésein. Nem mondom, hogy minden anya ilyen, van, akinél a szeretet is hibádzik, és olyna is van, aki soha, még öregségére sem látja át a hibáit/bűneit és akinek ezért nem is könnyű (vagy nem is lehet?) megbocsátani. De reméljük, a te anyukád nem ebbe a csoportba tartozik.

Viharos kamaszkorom volt és az egyetemista éveim alatt olyan súlyos anorexiás lettem, hogy majdnem meghaltam. Az észhez térített anyukámat. Viszont normális esetben nem szabad ilyen messzire menni, erre nincs szükség ahhoz, hogy a Tiéd is észhez térjen.

Ülj le vele beszélgetni, menjetek el egy kávézóba ketten, vagy cukrászdába, vagy kirándulni, és mondd el, hogy minden jószándéka mellett milyen érzéseket kelt benned, amit csinál, hogyan hat mindez a kapcsolataidra, életedre. Ha már van olyan tudati szinten édesanyád, hogy ezt megérti, akkor változtatni fog. Ha nincs, akkor sajnos többet nem tehetsz egyelőre, de nem szabad csodálkoznia, hogy az eljátszott bizalmadért most neki kell erőfeszítéseket tennie, hogy visszaszerezze.

Elég picsogós vagy, ha ilyeneken rágódsz még mindig és traumának állítod be őket. Szerinted melyik szülő örülne, hogy a 17 éves lányát még csak nem is rendes kapcsolatban dugja valami kisgyerek? Egyik sem. Anyukád nem igazán megfelelően reagált, ez igaz, de valószínűleg csak féltett.

21 évesen meg 4 pasi elég sok, azért nem kell minden szembejövő alá odafeküdni. Hidd el, nem csak nálad vannak jelentkezők, de azért nem mindenki ribi.