Normális, hogy a szüleim bérleti díjat akarnak tőlem beszedni?

Szerintem ha mamahotelbek fogod fel, akkor tök jogos.

Vagy ha nem veszed ki a részed az itthoni dolgokból.

30e Ft minusz az adókedvezmény

14400 Ft minusz a csp (13300 utánad, mivel 1 gyerek marad így 1100-zal kevesebb jár nekik a tesód után is

Csak hogy pontosítsuk

Valószínűleg nevelő célzattal kérik el.. Nem azérett kell nekik.

Tesómat is eltarthatnák anyukámék, de tőle is kérnek pénzt.

Felfogta még így is, hogy mennyivel röbbet tud eltenni, mintha nem otthon lakna, így 29 évesen is otthon pecózik.

Szerintem a szüleim jófejek, hogy lehetőséget teremtenek, arra, hogy minimális hitellel költözzön el, de mégse legEn hót természetes, hogy ingyen ( azért 30e-nél a havi kajád több)

Kedves kicsi kérdező...

Nem ti álltok jól anyagilag és nem nektek van nyaralótok.. Kizárólag a szüleidnek.

Lesült volna a pofámról a bőr, ha dolgozó emberként nem költöztem volna el otthonról. Nehéz volt, de önálló vagyok, és nem kell alkalmazkodom senkihez, a magam ura vagyok. Te meg virnyíkolsz, mert pénzt kérnek tőled(amit lehet, csak félre szeretnének tenni neked...). Ne más hátán kapaszkodj, és kalimpálj saját vállalkozásért. Tenni is kell érte, mit ad a magasságos anyagilag is..

Szerintem ez felesleges szarràgàs, ha nincsenek ràszorulva a pénzre.

Felnőtt, dolgozó embereknél valóban jogos, hogy adjanak bele a közösbe. De 18 évesen úgy, hogy még fogsz tanulni szerintem nem kéne elszedniük tőled ennyi pénzt.

Én apám meghalt, kiskorom óta anyu nevelt egyedül. Amióta dolgozom, mindig adok le neki pénzt, van hogy a fizetésem felét vagy többet is, van hogy keveset vagy alig, attól függ mennyi a kiadás, mivel otthon lakom.

Sajnos egészségileg se vagyok a toppon és részmunkaidőben vagyok, de olyan mocskosul alacsony a fizetésem hogy még gyárban is dupláját keresik, mint én diplomás közalkalmazott.

Én is vállalkozóként szeretnék dolgozni a későbbiekben, ezt viszont tőke és anyagi háttér nélkül szinte lehetetlen elkezdeni.

Ezért ha nekem mindkét szülőm dolgozna, nyaralónk meg kiadó lakásunk lenne, akkor tuti nem kérnének tőlem pénzt hanem segítenének és örülnének ha saját vállalkozásban szeretnék boldogulni. Ez az önállóság legjobb formája azerintem, ami nagyon keveseknek adatik meg. Attól nem lesz önállóbb valaki, hogy lenyúlják a fél fizetését nevelési célzattal és emiatt nem vagy csak irtó nehezen tudja elkezdeni amit szeretne. Én se voltam soha ivós pénzszórós gyerek, nem is lett volna nagyon mit. De pl. most vettem nemrég egy telket úgy, hogy havi 80-at nem keresek meg és ebből még otthonra is leadok.

Pontozzatok le nyugodtan, nem érdekel, de én azt mondom, ha mi olyan körülmények között lennénk, mint ti, én se tartanám jogosnak hogy le kelljen adni a fizetésemnek ekkora részét. Ha nekem gyerekem lesz, addigra már én is remélem hasonló anyagi helyzetben leszek és biztos hogy nem fogok kérni tőle semmit ha otthon marad és ilyen tudatosan, normálisan gondolkozik, hogy bulizás helyett saját vállalkozásra gyűjt.

Az alkalmazotti munkaviszony egy rabszolgaság egy lánc, egy teher, amit ha van lehetőséged, ott kell hagyni minél előbb.

Úgyhogy nyugodtan meséld el a véleményemet a szüleidnek, privátban is írhatsz.

Én többgenerációs családban nőttem fel, és csak sznobságnak, úri hóbortnak tartom hogy "mamahoteles" címen meg van bélyegezve egy csomó fiatal és csak azért nyomorogjon albérletben mert ez a jelző ciki.

A család ha jól kijönnek egymással, éljenek egy nagy házban vagy kettőben egy telken, nagy birtok, közös vállalkozás, ennél erősebb kötelék nincs is. Mindenki egyért, egy mindenkiért, nagyszülőkkel felnőni, tőlük tanulni szintén megfizethetetlen, minkdig van aki vigyáz a gyerekre, könnyebb megélni, vállalkozni, stb.

Hát mit mondjak, szép... Mármint olvasni a sok lumpenalja családmodellből kikerülő válaszolót. A szomszéd kutyájával meg a hátsó disznóóllal van az ember olyasfajta viszonyban, mint ami itt szülők és gyermekeik között kirajzolódik.

Szerintem normális helyen a szülő az utolsó pillanatig azért él, hogy az ő gyerekének jobb legyen, mint neki volt, nem a lakhatási költségeket számolja utána, a gyermek pedig nem azt lesi, mikor csaphatja már végleg rá a szüleire az ajtót, hanem örül, ha öreg korukban még vigyázhat rájuk, segítheti őket, minél többet beszélgethet velük, tanulhat tőlük, tovább viheti a nevet, szakmát, tapasztalatot, gondolkodásmódot, kölcsönösen büszkék lehetnek egymásra. Itt kezdődik a valódi család.

Nem csoda, hogy ez a Mónika-show-társadalom, amiben élünk, csak ontja egymás után a butábbnál butább nemzedékeket, majd megcsinálják a harmadik világháborút is, mert semmit és semmit nem képesek tanulni illetve átadni a szülők és gyermekek egymásnak, csak az megy nagyon, hogy kell 18 évesen rájuk csapni az ajtót, és rohadt büszkének lenni rá, hogy én bizony már 18 évesen és nem 19 rá bírtam csapni a szülőkre az ajtót / illetve el tudtam üldözni a büdös mennyibekerül gyermekemet...

Én azt válaszoltam volna, hogy nyilván azért kezdtek el a szüleid "zsarolni" ezzel a pénzelvonás dologgal, mert mindenképp vissza akarnak terelni az iskolapadba, és a jó cél érdekében keresik a "fogást". Még csak fel se merült, hogy az a pénz kéne nekik, mert egyértelmű, hogy nem kell az, se az állami támogatás. Na, erre a többi válaszoló szerint halál természetes, hogy 18 éves korban a szülő benyújtja a gyerekének a "mennyibe kerültél fiam" számlát, mi több a gyerek fizesse is, különben itt helyben a GYK-n fogják megkövezni az rohadt ingyenélő mamahotelező fajtáját! Nem, uraim, ez nem természetes, ez a Mónika-showban természetes.