Mit csináljak ha az apám nem hagy "élni"?

Örülj neki. Van akit le se szr az apja. Szerintem csak érdeklődik, mert olyan messze vagy tőle mint Makó Jeruzsálemtől, és szeretné jobban megismerni a fiát.

Nem kézzel foghatóan mért távolságra gondoltam, hanem lelki távolságra...

Nekem is ez volt valami baromságot mondtam végül lekopott aztán elköltöztem

Meg kellene nevelni apukádat, ha faggatózik, de inkább közöld előre, hogy "Lehet, hogy ma elmegyek Xy-nal ide-meg oda" És akkor ki lehet húzni talán ezzel a megelőzéssel, amíg el tudsz költözni otthonról. De inkább lehet az lenne az optimális, ha a sarkadra állnál és megmondanád neki, hogy te már egy felnőtt ember vagy, nemt artozol elszámolással életed minden egyes percéről. De lehet, hogy nem, mert lehet, hogy ha azt mondanád, akkor elzavarna otthonról, hogy "Ha már olyan felnőtt vagy..." jelmondattal. Hát, amig ott lax , ezt a faggatózást sajnos el kell viselni. Énszerintem mást már nemigen tudsz; hacsak csináld azt csináld úgy, hogy már nem zavar, állj úgy hozzá. Nemtom, tehát úgy magadnak is mondd el, hogy "lecarod". Mármint, hogy te lecarod; vagy pedig vedd poénra, de nehogy apudnak a képébe röhögj, mert az nem lenne jó, de ő egy ilyen vicces ember, aki nem áll le ezzel, ennyi telik tőle, ez van:) De amúgy eredetileg arra gondoltam, hogy meséld be magadnak, hogy egyáltalán nem zavar, és akkor egy idő után meglepődsz,és meglátod, hogy már tényleg nem. Például, ha van egy kupac kaki az életben, és te azt nézed, arra koncentrálsz, azt élteted; de ha elfordulsz tőle, akkor az a kaki már nem a valóság; tehát már nem létezik, viszont ott, ahova tőle fordultál,ott lehet, hogy nyílik egy rózsa. Ami egy másodperce történt, elmúlt, az már a múlt. És a jövő miatt sem kell aggódni, mert elvesződik a jelen, amikor alkothatnál valami nagyot. Mindig csak a jelen pillanat létezik , a múlt meg a jövő nincs, hogy keseregjünk rajta; mindig ami ott van körülötted, csak az a valóság. Tehát próbálj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. (Amúgy igen, rosszabb is lehetne, mert ő csak faggat, meg érdeklődik; tehát ha a másik irányból nézed, akkor még jónak is tűnik. Én pl a saját anyámat csak úgy tudom értékelni, hogy összehasonlítom a szomszéd anyával, akinek velem egykorú gyerekei vannak, és ilyenkor örülök, hogy az anyám az anyám, és nem a szomszédasszony. De egyedül ekkor) Na és szóval, ha pozitívan tudsz állni a dolgokhoz, akkor lehetsz egy ilyen ragyogó, fénylő Nap, és rá tudsz ragyogni másokra. És te pozitív és boldog leszel, és akkor te megtanultad már átélni a boldogságot, és akkor erről így rólad vehetnek mások példát, hogy hogyan kell pl boldognak lenni. Ja és egyébként hogyha tényleg már olyan nagyon kötekedően csinálja pl édesapád, akkor próbáld meg, hogy tényleg nem veszed fel a haragudást, nem fogsz rá haragudni, mert az téged emészt fel, hanem csak tudatosítod magadban, szal válaszolsz, átengeded magadon ezt a dolgot, nem akadsz fenn rajta ezen, hogy mindig számonkéri hol voltál, és azt se hagyod, azt se akarod tehát szal, hogy ez a dolog fennakadjon rajtad; csak megválaszolod neki egész higgadtan, és akkor továbbmész, továbblépsz. És ha már nem idegel, én hallottam valami olyat, hogy tehát akkor már nincs értelme a létezésben, és akkor egyszercsak már azt veszed észre; hogy tényleg abba is hagyta. A múlt már egyébként nem létező minőség, jövő pedig mégnincs. De amúgy tényleg, így egyszercsak feleszmélsz rá, hogy abba is hagyta. Szóval ne törődj vele; úgy magának szépen csacsog, te azért válaszold meg, és legyél vele lehetőleg a töled telhető legnagyobb türelemmel, hogy megválaszolod, és akkor nem akadsz fönn tényleg rajta; szerintem ez pl lehet egy kulcs. És akkor egy idő után már tényleg nem kell úgy ugrálnod, ahogy ő fütyül, mert le lesz akadva rólad; és nem piszkál már, hogy merre jártál.