A gyerekkori bántalmazás eltorzíthatja a személyiséget?
Tehát ha valakit egész kiskorától durván bántalmaztak verbálisan és fizikailag, többnyire ok nélkül, az hagyhat nyomokat a személyiségen?
Tehát pl 18 évesen elköltözik, de félős lesz, visszahúzódó, zárkózott, csendes.
Nem a szüleimet akarom hibáztatni a saját nyomorom miatt, de állítólag kislány koromban mosolygós, kicsit öntörvényű, közvetlen, kedves kislány voltam. Állítólag simán odamentem idegenekhez is barátkozni.
4 éves voltam, amikor a bántalmazás kezdődött. Most 25 vagyok, 6 éve külön élek.
Mégis sokszor érzem, hogy szeretnék nyitottabb lenni a környezetem felé, de nem megy. Amikor felengedek, akkor olyan vagyok, mint egészen kiskoromban, de ehhez kétszer annyi idő kell, mint egy átlagembernek.
Lehetséges lenne, hogy valami torzult a személyiségemben, vagy ilyen nem létezik?
A folyamatos bántalmazás okozhat személyiség torzulást.
Párom ugyanezeket a tüneteket produkálja, őt is bántalmazták.
Igen, eltorzíthatja.
"Nem a szüleimet akarom hibáztatni" Mert még mindig be vagy ß@rva, illetve egyfajta Stockholm-szindrómád van. Ettől függetlenül a bántalmazól - a szüleid- a hibásak, és ettől függetlenül a te dolgod magadat helyrerakni, mint ahogy a más miatt - nem bántalmazás - az enyém magamat.
Hasonló kérdések már tucatjával voltak:
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..
"Lehetséges lenne ...?" Nem, hanem tuti.
Stb.
Keress fel egy pszichoterapeutát! Úgy gyorsabban tudsz haladni.
Nem vagyok beszarva, és nem is élek otthon, nincs semmilyen szindrómám, köszönöm.
Csak itt mindig megkapja, aki ilyesmiről ír "Ne hibáztasd felnőtt fejjel a szüleid"
Hogy a viharba ne! A gyerekkori bántalmazás egy életre nyomot hagy. Van, akit meg is nyomorít. Máshogy fogsz viselkedni, mások lesznek a bizalmi mércéid, elvárásaid és értékeid, máshogy reagálsz helyzetekre.
Jól tetted, hogy elköltöztél. Én is ezt tettem, amikor elegem lett a szüleim, főleg az apám terrorjából és büdös paraszt tempójából. Betegesen introvertált voltam évekig, nehezen bíztam, és elég agresszív is voltam emiatt. Sokáig tartott, míg levetkőztem. A fő szorongásom egész fiatal koromban az volt, hogy olyan leszek, mint az apám. Annyira kerültem ezt, hogy még külsőségekben is önkéntelenül odafigyeltem, nehogy utánozzam. Például ő villanyborotvát használt, én soha nem vagyok hajlandó. Ő következetesen áthúzta a 7-es számjegy szárát, én soha. Ezért még meg is vert gyerekkoromban, mert ugye ez egy legitim ok bántalmazni egy hatéves kisfiút.
#4 Kérdező:
"Nem vagyok beszarva" Akkor O.K.
"és nem is élek otthon" Klassz.
"nincs semmilyen szindrómám" Honnan tudod? Vagy csak úgy kérdezgetsz bele a vakvilágba?
"Csak itt mindig megkapja, aki ilyesmiről ír "Ne hibáztasd felnőtt fejjel a szüleid"" Mert a közönség fele nemtraumatizált vagy érzéketlen. Illetve Hibáztatni szabad, csak nem szabad ott leragadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!