A párom arra kérte a gyereket, ne mondjon el nekem valamit. Mi tévő legyek?

Elmentem szülőire, a párom lett volna a 7 éves fiunkkal, erre ő “lepasszolta” a bátyjának, mert a lakást újítja (babát várunk). A bátyja levitte a kutyát és a gyereket sétálni mire én kiborultam teljesen. Ennek az oka hogy állandóan olyan dolgokat tesz a fiammal ami nem neki való (pl olyan videókat mutat neki ami nem neki való, csúnyán beszélnek benne stb.), valamint a kutya egyszer lett rábízva 2 percre és akkor is ráugrott egy kisgyerekre az utcán, majd azzal takarózott hogy nem az ő kutyája... így egyáltalán nem bízok meg benne...

Kiborultam a páromnak hogy engedheti el őket így, felhoztam neki több példát stb. Persze én voltam a rosszindulatú.

Majd azt mondta minden rendben volt.

Rá egy napra a fiam ahogy jöttünk haza az oviból, elmesélte, hogy amikor apa bátyjával elmentek, nagyon jól érezte magát, de a kutyát megint felelőtlenül elengedte, nem figyelt rá, és megint odament egy vadidegen kisgyerekhez a szülő “nagy örömére” persze... a lényeg, hogy megint felelőtlen volt, holott nemis ismeri a kutyánkat /nem értem milyen jogon engedi el egyáltalán/, és félek baja esik a gyerekemnek is mellette, vagy rosszat tanul tőle...

Tehát a párom megkérte a fiunkat hogy ne mondja el nekem, mert akkor én többet nem engedem el a bátyjával... a fiunk azt mondta ő nem akart ilyet csinálni hogy nem mond nekem igazat /mivel erre neveljük tudtommal, hogy legyünk őszinték egymással/.

Nagyon mellbevágott... nagyon haragszom a páromra és nagyon nagyot csalódtam.. mi van ha ez nem az első? Most várunk babát, ráadásul kislányt, így kezdjünk bele újra? Mi van ha nem őszinte velem másban se? Olyan szemrebbenés nélkül hazudott, hogy fogalmam sem volt.. :-(

Azt mondta azért csinálta, hogy ne cirkuszoljak... de olyan mintha nem értené, hogy így a gyerekben ébreszt kételyeket, mintha mi nem lennénk őszinték, vagy nem bíznánk egymásban..

Mérhetetlenül szomorú vagyok. :(

Ti mit tennétek? Ugye nem reagálom túl?!

32+5 hetes kismama