A párom arra kérte a gyereket, ne mondjon el nekem valamit. Mi tévő legyek?
Elmentem szülőire, a párom lett volna a 7 éves fiunkkal, erre ő “lepasszolta” a bátyjának, mert a lakást újítja (babát várunk). A bátyja levitte a kutyát és a gyereket sétálni mire én kiborultam teljesen. Ennek az oka hogy állandóan olyan dolgokat tesz a fiammal ami nem neki való (pl olyan videókat mutat neki ami nem neki való, csúnyán beszélnek benne stb.), valamint a kutya egyszer lett rábízva 2 percre és akkor is ráugrott egy kisgyerekre az utcán, majd azzal takarózott hogy nem az ő kutyája... így egyáltalán nem bízok meg benne...
Kiborultam a páromnak hogy engedheti el őket így, felhoztam neki több példát stb. Persze én voltam a rosszindulatú.
Majd azt mondta minden rendben volt.
Rá egy napra a fiam ahogy jöttünk haza az oviból, elmesélte, hogy amikor apa bátyjával elmentek, nagyon jól érezte magát, de a kutyát megint felelőtlenül elengedte, nem figyelt rá, és megint odament egy vadidegen kisgyerekhez a szülő “nagy örömére” persze... a lényeg, hogy megint felelőtlen volt, holott nemis ismeri a kutyánkat /nem értem milyen jogon engedi el egyáltalán/, és félek baja esik a gyerekemnek is mellette, vagy rosszat tanul tőle...
Tehát a párom megkérte a fiunkat hogy ne mondja el nekem, mert akkor én többet nem engedem el a bátyjával... a fiunk azt mondta ő nem akart ilyet csinálni hogy nem mond nekem igazat /mivel erre neveljük tudtommal, hogy legyünk őszinték egymással/.
Nagyon mellbevágott... nagyon haragszom a páromra és nagyon nagyot csalódtam.. mi van ha ez nem az első? Most várunk babát, ráadásul kislányt, így kezdjünk bele újra? Mi van ha nem őszinte velem másban se? Olyan szemrebbenés nélkül hazudott, hogy fogalmam sem volt.. :-(
Azt mondta azért csinálta, hogy ne cirkuszoljak... de olyan mintha nem értené, hogy így a gyerekben ébreszt kételyeket, mintha mi nem lennénk őszinték, vagy nem bíznánk egymásban..
Mérhetetlenül szomorú vagyok. :(
Ti mit tennétek? Ugye nem reagálom túl?!
32+5 hetes kismama
Szia, szerintem ezt túlreagálod nagyon. Nyilván a hormonok is dolgoznak rendesen a terhesség miatt. Ne magadból indulj ki. A férfiak sokkal lazábbak, engedékenyebbek és nem olyan parásak, mint mi anyák. Ami neked nagyon durva, az neki semmiség, szóra sem érdemes. Nyilván úgy volt vele, hogy nem akar feleslegesen idegesíteni, mert nem történt semmi olyan durva dolog, amiről be kellett volna számolni.
Ne a férjedet cseszegesd, ő nem akart rosszat. Beszélgess el a tesójával, hogy mit lehet és mit nem egy ekkora gyereknek.
Nem tudom eldönteni, hogy túlreagálod-e, ahhoz tudni kéne, hogy a párod máskor is elhallgat fontos(abb) dolgokat, esetleg valóságosan hazudik-e, vagy itt most tényleg csak az volt a lényeg, hogy ne idegesítsenek fel téged. Az nyilvánvalóan hiba, hogy arra "tanítja" a kisgyereket, hogy ne legyen veled őszinte, vagy hallgasson el valamit, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egész kapcsolatotok alapjaiban megingott volna.
HA azt akarod, hogy többé ne bízza a bátyjára se a kisgyereket, se a kutyát, kettejüket együtt meg pláne nem, akkor azt a párod tudomására kell hoznod, és az indokaidat is. Ha nem értetek egyet, jussatok konszenzusra előbb, utána tudod, mit várhatsz el tőle, és mit nem. Ha ezek után is hantázni fog, vagy elhallgat valamit, az nyilván nem jó.
A fenti, elszigetelt esetből (ha az volt) önmagában nem szűrnék le azonban semmit.
"Tehát a párom megkérte a fiunkat hogy ne mondja el nekem, mert akkor én többet nem engedem el a bátyjával."
A párod jellemtelenségre, hazugságra neveli a gyereketeket.
Alkalmatlan a gyerek nevelésére.
Beszéld meg a kisfiaddal, hogy:
neked mindig mindent el kell mondania, azt is, ha
akaratlanul rosszat csinál, mert te csak akkor
tudsz neki segíteni, vigyázni rá, és megvédeni őt
bárki ellen, a saját butaságai ellen is.
Beszélgess vele nagyon sokat.
Azt is beszéld meg vele az apja előtt, hogy neked
mindig mindent el kell mondania.
Sajnállak, hogy most várod a másodikat, és ilyen
nagyot kell csalódnod. Ez ugyanis válóok is lehet.
A gyerek nincs vele biztonságban, a testvérével még úgy sincs.
Kérdező, képzeld el ugyanezt a sztorit fordítva... te mit szólnál, ha a párod akarná eldönteni, hogy rábízhatod-e a testvéredre (szülődre, akárkire) a közös gyereketeket...
Egyébként meg wihar a biliben...
1. Neveld meg a kutyát mert annak a viselkedéséről nem a bratyó tehet.
2.Ha nem ebbe kötsz bele akkor abba hogy "miért nem halad a felújítás??"
3.Hisztis pitsa
Azért látszik, melyik válaszolónak van itt gyereke.. köszönöm azt, amelyik hasznos volt.
A kutya megvan nevelve, de most lett ivarérett nem régen, és nem igazán tud mit kezdeni vele, megy most a feje után, épp ivartalanítás előtt állunk, éppen ezért nem lehet most úgy elengedni mint máskor... de ezzel a fent említett bátty is tisztában van..
Kedves utolsó, nem hisztis vagyok, de ha a te gyerekedet kérnék arra, hogy hazudjon neked, ő meg zavartan állna előtted, nem tudom hogy reagálnád le, úgy, hogy előtte soha nem fordult elő ilyen. Szerintem tök alap dolog hogy apa-anya nem neveli egymás ellen a gyereket. - Ezért tettem fel a kérdést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!