Mi a véleményetek erről?

Előre leszögezem, nem sajnáltatásból írom ki ezt a kérdést.Egyszerűen csak ki szeretném ezt magamból adni, és egyébként is kíváncsi vagyok hogy mások hogy vélekednek erről. Illetve, várhatólag hosszan fogom ezt ecsetelgetni..bocsánat de ezt a témát számomra nem könnyű dióhéjban elmondani.:D

Szóóval, 3 testvérem van. Mindegyik jóval idősebb nálam (9,14 év van közöttünk) A szüleim 4 éves koromban elváltak, de 9 éves koromig együtt éltünk. Az egész gyerekkorom abból állt hogy a szüleim veszekedését kellett hallgatnom. És emellett anyám sosem tartotta fontosnak az én véleményem. Elvégre akkor még kisebb voltam, és anyám akkor úgy gondolta hogy nincsenek annyira érzéseim stb. Ezért gond nélkül zárt be este egy sötét szobába, amíg itt volt a barátja. Egész este azt hallgattam ahogyan szexelnek, ugyanis anyám arra sem volt tekintettel hogy én még nagyon kicsi vagyok, be vagyok zárva egy sötét szobába, és max hangerőt adott élvezetének. Szépítés nélkül: mind a ketten teli torokból nyögtek, én meg csak sírva üvöltöttem egy dörömböltem az ajtón. Ekkor voltam 8 éves.

Utána a barátja megunta hogy egy házban élünk apámmal, és "megzsarolta" anyám hogy vagy elköltözik vagy vége mindennek. Természetesen anyám megfogott engem és költöztünk is. Ott ugyanúgy folytatódtak ezek, és folytatódnak a mai napig. Volt amikor sírva mentem át anyámhoz hogy akkor jöjjön át, nem érdekel. De akkor hadd menjek le apámhoz (egy városban élünk) de ezt megtiltotta (mivel este volt, és pont a barátja érkezése előtti 1 órával mondta el a helyzetet). Ekkor mondtam hogy akkor inkább holnap jöjjön át, és én akkor gyorsan elmegyek. Ezt is kizárta, és közölte hogy csak miattam nem fog így dönteni. És visszazavart a szobámba azzal a szabállyal,hogy legyen csöndben, és Ő majd bezárja az ajtót. Emiatt apámhoz akartam költözni,de Ő minden szálat megmozgatott hogy ez ne történjen meg. Végül annyira nem bírtam lelkileg, hogy inkább itt maradtam.

Jelenleg meg az a helyzet áll fenn,hogy az anyám megunta a kutyám és eladta. Csak Ő ezt tagadja.De én hozzájutottam a beszélgetésekhez amiből egyértelműen le van írva,hogy eladta. Ezek bizonyíték képp meg is vannak nekem.(Anyám erről még nem tud semmit)

A nővérem kutyáját is eladta régebben, és végignézte ahogy 2 napon át sírva keresi. Végül a szomszédok mondták el neki,hogy az anyám eladta valakinek a kutyát. Csak akkor ismerte be,hogy ez tényleg így történt.+Tavaly az osztályomban nagyon durván bántak velem, olyanokat írogattak hogy jobban tenném ha felvágnám az erem, és még ennél sokkal durvább dolgok is történtek.Én ezt el is mondtam anyámnak,és sírva kértem hogy vitessen át másik iskolába, vagy valami. Mert én ezt nem bírom. De Ő elzavart, hogy Őt ez nem érdekli. Így is 3. iskolám (mindegyik iskolámban bántottak) és Ő biztos nem vesz ki stb.

Nos, lehet erős kifejezés. De őszintén így gondolom. Szerintem nem anya az ilyen, és utálom is ezért..

Illetve nem rég felfedeztem,hogy megjátszom kissé az empátiám. Emberekkel kapcsolatban nem tudok empátiát tanúsítani. Régebben már attól sírva fakadtam ha láttam valakit sírni, nem akartam hogy másnak fájdalmai legyenek. Ma már ha valaki mesél egy megrázó/meglepő történetet akkor már nem érzem át. Nem tudom,képtelen vagyok rá. Szóval mindig megjátszom hogy sajnálom Őt, meglepődöm vagy hasonló. Nagyon kiskoromban, de akkor ehhez képest enyhén,még valamilyen szinten tudtam együtt érezni másokkal, most már egyszerűen nem tudok.

Ez utalhat arra hogy szociopata vagyok?