Hogyan éltétek meg gyerekként, ha a szüleitek elváltak és utána több partnere is lett annak, akinél laktatok?

10 éves koromban váltak el (anyukámnál maradtam), 3 "pótapám" volt 1-1,5 évig, a többiek pedig pár hónaposak voltak csak.

25 éves vagyok egy fix 6 éves kapcsolattal, ahol együtt is élünk (nő vagyok). Ő az első párkapcsolatom, előtte és most is nagyon határozott véleményem volt arról, hogy milyen NE legyen. Szóval mondhatjuk azt, hogy magas igényeim voltak.

Nekem a szüleim 11 éves koromban váltk el, de én a legtöbb gyerekkel ellentétben örültem neki(hosszú történet).

Anyukámnak utána 2 kapcsolata volt.

Az egyik először kedves volt, aztán egy bunkó lett, és nem tudta elfogadni hogy anyumnak van 3 gyereke. Őt nem bírtam, fél évig jártak.

A másikkal majdnem 3 éve járnak.

Ő nálunk lakik, és őt nagyon bírom. Már tervezgetik az esküvőt.:)

(Anyukám 37 éves, apukám 41,az első párja 46 volt, és a mostani 37.)

Én 3 éves voltam és semmi emlékem nincs arról, hogy szomorkodtam volna, vagy, hogy hiányzott volna apám. Anyum szerint az elején keresgéltem, de hamar megszoktam, hogy két hetente hétvégén látom. Azóta mind a ketten már újraházasodtak, az újdonsült nevelőszüleimmel úgy ahogy, de kijövök.

A kapcsolataimra annyiban hatott ki, hogy 18 éves létemre még nem volt komoly kapcsolatom. Valószínüleg én is elég magasra tettem a lécet abból a szempontból, hogy én is tudom, hogy milyet nem akarok, mert sajnos túl sok veszekedést láttam anyum párkapcsolataiban. Szóval hasonlóképp vélekedem, mint #1.