Miért várja el egy szülő, hogy a gyereke fusson utána, könyörögjön, mint egy pincsi?

Normális az ilyen egyáltalán. A szüleim évekkel ezelőtt elváltak, eléggé gyerekesek, azt hiszik nekik minden jár.

Mindig nekem kellett náluk kezdeményezni. Apámmal 6 éve szakadt meg a kapcsolat, mert nyáron nem mentem el hozzá nyaralni, és lehordott ezért engem minden szemétládának. Amikor meg előtte nála csesztem el a nyaraimat, akkor nem törődött velem, csak a lelki gondjaival csesztetett, meg párkapcsolati ügyben kért tőlem tanácsot, amit meguntam.

Anyámmal egy hónapja szakadt meg a kapcsolat és azóta nem keres. Komolyan nem értem, hogy az ilyeneknek mi bajuk. Gyerekként is ha megsértődtek, szabályosan esedeznem kellett a bocsánatukért, könyörögnöm térden állva, mert ha nem így tettem, akkor levegőnek néztek hetekig.

Nem gondolják, hogy felnőttként is majd utánuk megyek esedezni a nagy semmiért, ugye?

Szimplán azért, mert saját életem van és nem ők vannak központi szerepben. Amúgy meg ott az egész család, anyámnak mindig valaki a segítségére siet.Legutóbb költözés volt, amiben a testvéréék segítettek. Én meg persze le voltam hordva, hogy ott lett volna a helyem nekem is segíteni. Nekem előtte nem szólt, hogy segítség kell. Ezt sem értem, hogy miért nem tud anyám kérni, miért várja hogy játsszam a gondolatolvasót.

Barátomnál azt látom, hogy keresik a szülei, bevonják dolgokba, kérnek ha kell valami és nem várják el, hogy kitalálja a gondolataikat. Szóval vele normálisan viselkednek a szülei, sose kellett könyörögnie nekik, nem büntették a semmibe vétellel.

Az én szüleim meg olyanok, mint valami nagyranőtt, sértődős hülyegyerek.

Néha már hiányzik egy normális anya és apa.